Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

JONKA NAJDENOVA: Az őrült Ivan Vazov fordításában. Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában

Jonka Najdenova Az őrült Ivan Vazov fordításában Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában Petőfi Az őrült című költeményének Ivan Vazovtól származó fordítása fontos szerepet játszott a bolgár líra gazdagításában. Ez-az egyik elsőként lefordított verse különböző okoknál fogva - Petőfi legnépszerűbb müve Bulgáriában. Nehéz lenne megállapítani, hogy irodalmunk atyjaként ismert nagy író, Ivan Vazov, mikor kezdett érdeklődni Petőfi Sándor költészete iránt. A XIX. század nyolcvanas éveiben, amikor megjelent Ivan Vazov és Konsztantin Velicskov híres két kötetes Bolgár szöveggyűjteményt (1884), a bolgár költő még nem ismerte Petőfit. Tekintélyes folyóiratokban - a Zorábm, a Naukábaxi és a Dennicábm -, az európai irodalom első jelentős bulgáriai recepciós központjában Vazov, ugyan futólag, de mégis kifejti véleményét Petőfiről, főként hazafias lírájáról, s általában a magyar irodalomról. így például a Zora 1895. április 1-jei második számában a bolgár író rövid recenziót publikál Jókai Mór Életképek címmel kiadott kötetéről, s javasolja, fordítsák le „hazafias regényeit". Még abban az évben, amikor Jan Neruda Honvéd című költeményét fordítja le Vazov a Nauka című folyóirat lapjain rámutat arra, hogy a költő „Petőfi képére és hasonlatosságára rajzolta meg az 1848-49-es forradalmat, s a szabadság magyar honvédéinek hősi alakját". Valamivel később, amikor a Dennicában saját fordításában teszi közzé Az őrültet, ezt a jelentős megjegyzést fűzi hozzá: „Az első magyar költő". S ha ehhez még hozzászámítjuk a bolgár író egész munkásságát - kivált Az elfelejtett hősök eposza (1881-1884) című versciklusát, valamint azokat a müveit, amelyeket oroszországi emigrációja idején, 1887-1888-ban írt, amikor minden valószínűség szerint, közelebbről megismerkedett Petőfi nevével és költészetével -, kibontakozik előttünk valóban haladó romantikus világlátása, hangsúlyozott érdeklődése a magyar nép szabadságtörekvései iránt. A török uralom alóli felszabadulás korának valóságában a bolgár költő lelkiállapota (az objektív feltételek mellett) meghatározott „potenciált" rejtett magában Petőfi költeményeinek befogadásához. Mélyen kiábrándulva az új polgári-kapitalista állam „szabad" életéből, s