Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

JONKA NAJDENOVA: Az őrült Ivan Vazov fordításában. Petőfi versének fogadtatástörténete Bulgáriában

'/S látván a ragyogó újjászületést sugalló eszmények kudarcát, a Költő és ihlet (1880) című költeményében olyan gondolatoknak ad hangot, amelyek érzékennyé teszik Az őrült eszmei tartalma iránt, és rokonítják annak szerzőjével: „És íme már őrültként bolyongok / Az eszményt keresem, kergetem, / És mindenütt kicsinyességre akadok, / Mindenütt hallom a fém hangját."

1 Vazov nem véletlenül választotta ki Az őrültet, különösen ha helytállónak fogadjuk el azt a feltételezést, hogy Vazov a költeményt 1887i 888-ban, emigrációja idején, Odesszában fordította le - mégpedig „nemcsak attól a hazafias érzéstől vezetettve, hogy a bolgár olvasót megismertesse Petőfi Sándor művével, hanem annak az őszinte és keserű érzésnek hatására is, amely háborgatta a költemény hősét, akinek a vallomásában Vazov meglátta önmagát a befogadás és az átélés egész bonyolultságával".

2 Nem véletlen a költemény széleskörű népszerűsége Bulgáriában. Amikor Vazov lefordította és közismertté tette Az őrültet, tehát a XIX. század kilencvenes éveiben, Bulgáriában már élt bizonyos érdeklődés a nagy magyar költő munkássága iránt. Ennek kezdete, mint ismeretes, meghatározott időpontra tehető: 1849. október 30-ára, amikor Vidinben „a beteg és ruhátlan honvédek javára" anyagi eszközök biztosítása céljából a magyar forradalmár emigránsok Kossuth Lajossal az élükön megszervezték az első bulgáriai színielőadást. Ezen az előadáson a forradalmár Egressy Gábor, a múlt század második harmadának ismert színésze először szavalta el nálunk Petőfi művét, Az őrült című monológot. A versmondás, bár idegen nyelven, de mégis igen lelkesen és harciasan hangozhatott, mert megdöbbentette a jelenlévőket, olyannyira, hogy a török katonatiszt feldúltan elhagyta a termet, és jelentette a pasának: „Ez az ember őrült vagy megveszett". Ettől a pillanattól kezdve Petőfi neve lett az egyik legismertebb külföldi név, Az őrült pedig „olyannyira népszerű, hogy nélküle nem volt esti összejövetel vagy mulatság. Mindenütt szavalták. A vers mellett fontos volt a szerző személye is. Azt beszélték, hogy valami olyasmi volt, mint a mi Botevünk, a költészete is, az élete is, s hogy fiatalon halt meg hazája szabadságharcában. A fokozott érdeklődés ösztönzött néhány más köl' Nyersfordítás. 2 JlioôeH ByMÔanoB, 3a Ba30BH5i npeBOn Ha "JIHAHHT" OT LUaiwop [IeTbottni, JlHTepa-rypna MHCI>JI, 1968, No. 5. 113.