Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ROBERTO RUSPANTI: Romantikus Petőfi-kép Olaszországban

írt csodálatos költői jellegű életrajzi könyvét,

22 valamint megjelent Folco Tempesti újabb Petőfi kötete,

23 s lassan megkezdődött a magyar költő kritikai értékelése, és az olasz olvasóközönség számára kezdtek egyre inkább hiteles képet nyújtani Petőfiről: megismertették azokat a műveket is, amelyeket a XIX. századi irodalomkritika és a Risorgimento ideológiáján alapuló értékelés elhanyagolt, kizárt, félreértett és félremagyarázott. Ezeknek a kutatóknak és fordítóknak az érdeme, hogy Petőfit és a költő művészetét olyan színben mutatták be, műveinek olyan aspektusait és elemeit tárták fel, amelyekkel ha nem is adhattak kimerítő képet erről a költőóriásról, legalább hozzájárultak ahhoz, hogy kiléptessék a Risorgimento romantikus irodalomkritikája által felállított egyoldalú, kétség kívül szűk skatulyájából. Viszont, azt is meg kell jegyeznünk, hogy ezek a fordítók, szinte mindegyik, ha nem is mindig, de meglehetősen gyakran meggyőződéssel állították, hogy ők az „igazi" Petőfit mutatják be az olasz közönségnek, csakhogy az a Petőfi-kép, amelyet ők rajzoltak fel, gyakran megfelelt a nem kevésbé sztereotip marxista megítélésnek: gondolok itt, elsősorban Révai József egyoldalú bevezető tanulmányára, amely a jeles fordító, Folco Tempesti 1949-es Petőfi-kötetének az élén áll,

24 vagy a kiváló Gianni Toti és a fáradhatatlan Umberto Albini néhány „egyoldalú" Petőfi-vers értelmezésére. „Balos" Petőfi-interpretációik olykor kifejezetten párba állíthatók, s ellenpontot képeznek a fasiszta korszak „jobbos" konzervatív-nacionalista Petőfi-interpretációival. Nagy figyelmet érdemel tehát a nemrégen elhunyt Paolo Santarcangeli 1985-ben megjelent Petőfi-gyűjteménye,

25 amelyből az olasz olvasóközönség hiteles képet kaphat a sokoldalú és sokszínű Petőfiről. A költő rendkívüli nagyságát és sokszínűségét már a múlt századi szicíliai fordító, Giuseppe Cassone is megérezte, de nem tudta kellőképpen hangsúlyozni. Gianpiero Cavagliá, a jeles olasz hungarológus Santarcangeli Petőfi-antológiáját a következőképpen jellemezte: Santarcangeli szakít a vátesz költő képével, s egy új költőt ismertet meg velünk, „s megteremti egy új, modern Petőfi-megítélés kialakításának elenged22 ILLYÉS Gyula, Petőfi, Milano, Feltrinelli, 1960. 23 PETŐFI Sándor, Poesie, Traduzioni e prefazione di F. TEMPESTI, Milano, Nuova Accademia, 1965. 24 Lásd 19. jegyzet. 25 PETŐFI Sándor, Poesie, Torino, U.T.E.T., 1985.