Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ALBRECHT BETZ: Avantgarde, forradalom, restauráció. Heinrich Heine Liszt Ferencről

Szegény magyar halálba dül, szabadság végső vára veszve; de Franci hős ott éppen ül, fogasra kardja felfüggesztve. Hős Franci él s mint tisztes agg magyar harcról mesélget majdan csodákat unokáinak: hejh, kardom' igy meg igy forgattam. Ugy megszűkül német ruhám, nevét ha hallom a magyarnak. Érzések tengerárja hány, lelkembe' trombiták rivallnak. S a végzet is ép' ugyanez, a zászlók mily büszkén lobognak s a hős, mint rég, prédája lesz az állati nyers hatalomnak. Sőt, jó magyar, itt ellened ökör medvével fogott össze; ez mégis vigaszod lehet, minket nem ére ily szerencse.

4 Heme Magyarország iránti érdeklődését Kertbeny keltette fel, aki megismertette Petőfi verseivel. Kertbeny párizsi látogatását követően Heine feljegyezte látogatója szavait: „És aztán megismertem Liszt Ferencet, a legzseniálisabb embert, akivel valaha is találkoztam, akit azonban a párizsi világ kissé elrontott és eltorzított." Ez, ahogy azt már említettük, a 48-as forradalom előtti időből származik. Négy évvel a költemény keletkezése után, 1853 októberében Kertbeny egy levélben Heine 1849 októberében című versére utalt: „Hazámba való visszatérésem óta honfitársaimnak magyar újságainkban Önre vonatkozólag sok örömteli és lelkesítő eseményről meséltem, és Ön Magyarországon általában olyannyira ismert és kedvelt, mint 4 Gyulai Pál fordítása = Gyulai Pál költeményei, Buda-Pest, Franklin, 1894,1, 171-173.