Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ALBRECHT BETZ: Avantgarde, forradalom, restauráció. Heinrich Heine Liszt Ferencről

Ezen bemutatást, egy későbbi beszámolóban, - a „Lisztománia", a „tomboló tetszésnyilvánítás évkönyveiben is hallatlan!" - a túláradó ünneplés magyarázata követi. Sokat elárul a lefékezett lendület miatt állandóan a társadalmi szelepekért aggódó júliusi monarchia társadalmában meglevő reális, megélt frusztrációkról. „A kérdés megoldása talán inkább a patológia, mint az esztétika körébe tartozik. Egy orvos, aki női betegségekkel foglalkozik és akit ezen varázslatról kérdeztem... rendkívül furcsán mosolygott és mindenféle mágnesességről, galvanizmusról, elektromosságról beszélt, valamint egy fertőzésről egy tikkasztó, számtalan viaszgyertyával és néhány száz illatozó és izzadó embertől megtelt teremben... a viszketés jelenségéről, zenei spanyol legyekről és más hasonló dolgokról, melyek úgy vélem összefüggésben vannak a jó istenanya misztériumával..." Csillapíthatatlan vágy és pezsgő vér, álmodozó odaadás, vibráló izgatottság: Heine az orvostant és a neuropatológiát is érintő témát az erotikus izgatás ellenállhatatlanságának körébe utalja, melyet a virtuózokra, mint kultuszszemélységekre, s idolokra vezet vissza. A zenei ingerek, melyeket a virtuóz „kibocsát", a fogadók részéről egyénileg interpretálhatók; ezen ingereket a tempó és dinamika állandó fokozásával mámoros hangulatban teremti meg, s bravúros ügyességgel az eksztatikus csúcspontra irányoz - a közönség ekkor robban és minden feszültségét az indulatok gátlástalan áradatában vezeti le - ez teljes mértékű ellensúlyozás. A Liszttel foglalkozó 1837-ben írt második szövegbe már ironikus hang is vegyül, amely a 26 éves zongorista eklekticizmusára vonatkozik. Ne felejtsük el, Heine 14 évvel idősebb és Hegel iskoláját is megjárta. „Nem szükséges Önöknek talentumáról beszélnem: hírneve Európa szerte elterjedt. Vitathatatlan, hogy Párizsban legnagyobb elismerésre, de irigy ellenfelekre is talál. Érdekes, hogy közömbösen senki sem beszél róla. Ebben a világban politika nélkül sem baráti, sem ellenséges szenvedélyeket nem lehet kiváltani. Legérdekesebbek szellemi irányzatai, különös érzéke van a spekulációra, és ez jobban foglalkoztatja, minthogy művészete érdekében cselekedjék bármit is, emellett érdeklik a különböző iskolák vizsgálatai, melyek az eget és földet átfogó nagy kérdés megoldásával foglalkoznak. Sokáig a nagyszerű saintsimonista világnézettel rokonszenvezett, majd megzavarták Ballanche