Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ALBRECHT BETZ: Avantgarde, forradalom, restauráció. Heinrich Heine Liszt Ferencről

spiritiszta, helyesebben gőzös gondolatai, jelenleg Lamennais republikánus-katolikus tanaiért lelkesedik, aki jakobinus sapkát tűzött a keresztre. [...] Isten tudja, milyen szellemi jászolban találja meg soron következő vesszőparipáját. Am mindig is dicséretre méltó marad ez a fény és Isten utáni fáradhatatlan sóvárgás, mely a szentség és a vallás iránti érzékéből fakad. Micsoda nyugtalan szellem, korunk igényei és korlátai örökké feldúlják. Az emberiség minden szükségletéről gondolkodni akar, és boldog, ha orrát mindenbe beleütheti, ahol az úristen a jövőt formálja: Nem, Liszt Ferenc nem lehet a jámbor polgárok, a kényelmes hálósapkák szolid zongoraművésze, az szinte magától értetődik."

1 Liszt a Gazette Musicale-ban egy nyílt levélben (Velence, 1838. április 15.) szinte azonnal válaszolt. „Ön vádol engem jellememért, amely »rosszul ül« és ennek bizonyítására felsorolja mindazon dolgokat, amelyekkel én, amint azt Ön bizonygatja, nagy buzgalommal foglalkoztam »a filozófiai istállóját«, amelyről magamnak vesszőparipát, »dádá«-t választottam, egyiket a másik után. De mondja, kérem, ezt a vádat, amelyet Ön egyedül ellenem emel, nem lehetne-e joggal kiterjeszteni egész nemzedékünkre? [...] Vajon mi valamennyien remek gótikus karosszékeink és à la Voltaire párnáink ellenére, nem ülünk-e nagyon rosszul a múlt - amelyről hallani sem akarunk - és jövő között, melyet nem ismerünk?"

2 A visszavágás, mely ezután következik, nem mentes az antiszemitizmustól, pontosabban szólva: a katolikus antijudaizmustól. Ha (ahogy azt feltételezik) a szövegben Marie d'Agoult keze is benne van, akkor ez a szempont még kérdésesebbé válik, ugyanis a bárónő anyai ágon egy frankfurti zsidó bankárcsaládból származott. „Igaz, hogy ön mindig is jobban értett hozzá, mint én, miképpen kell kitérni a golgota keresztje elől; nyomatékosan elutasította azt a vádat, hogy azok közé tartozik, akik azt a bizonyos keresztet állították a világ megváltójának. S mit szól ön a jakobinus sapkához?... vajon valóban nem találjuk meg már az ön ruhatárában, amennyiben egy kicsit jobban körülnéznénk? Ó, kedves barátom, csak semmi szemrehányást a 1 Heinrich HEINE, A francia színpadról. Baráti levelek August Lewaldhoz = Jakov Iszakovics MlLSTElN, Liszt, ford. SUBIK István, Bp., Zeneműkiadó Vállalat, 1965. I, 106, II, 675-676. 2 HEINE, ; m., 1, 16.