Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus

bad felednünk, hogy az eredetiség a legnagyobb romantikusoknál sem zárta ki korábbi műalkotások utánzását. Ismeretes, milyen sokat köszönhet Wordsworth és Keats írásmódja Milton alkotó elolvasásának, mint ahogyan annak a jelentőségét sem szabad lebecsülni, hogy Delacroix Rubens képeit másolta, Turner A Karthágót építő Didó című festményét pedig azzal a feltétellel adományozta a National Gallery nevű közgyűjteménynek, hogy Claude Gellée (Lorrain) Sába királynőjének hajóraszállása című képe mellé helyezzék. Az Empire stílus, a biedermeier s a viktoriánus művészet egyszerre ellenhatás és folytatás a romantikához képest. A leszármaztathatóság aligha tagadható. Amikor Petőfi a „korlátlan természet vadvirága" kifejezéssel jellemzi költői énjét, 1844 decemberében keletkezett versében, nem jár messze Wordsworthnek attól a törekvésétől, hogy díszítetlen, prózai, természetes, retorikától megszabadított nyelven írjon, „szerény és vidékies (rustic)" lényekről, „a közönséges (common) életből vett eseményekre (incidents) és helyzetekre essék a választása s lehetőség szerint mindvégig az emberek által használt nyelven beszélje vagy írja le őket".

34 Természetesen nem lehet tagadni, hogy a biedermeier nemcsak visszautal a korábbiakra, de a középosztály lmltúrájának részeként elő is készíti a realizmust. A Bécsi Kongresszus után a magányos lángelme fennköltségét némelyek a polgári józan észre hivatkozva tették kérdésessé. A látomásos jövendőmondást olykor a hétköznapi s az alkalmi hangsúlyozása váltotta fel. A tizenhetedik század németalföldi táj- s életképeinek ösztönzésére nemcsak festmények, de költemények is keletkeztek - így Lenau Auf eine holländische Landschaft című verse. A közönséges megnemesítésének elmulasztása a művészet mibenlétéről vallott felfogás módosulását idézte elő: a „téma" veszített fontosságából és a művészi értéket már nem a szépség természetfölötti szemléletének a jegyében határozták meg. A romantikus művész kívül állt a társadalmon, a biedermeier alkotó viszont magáénak vallotta a középosztály életmódját. Míg az előbbiek Beethoven kései alkotásait becsülték legtöbbre, a biedermeier kultúrában a Mozarthoz visszatérés lett a jelszó. Természetesen a tizenkilencedik század mindkét életműről másként vélekedett, mint a huszadik. Beethoven a társadalommal hadban WORDSWORTH, i. m , 281-282.