Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus

- a kiterjesztése s átfogalmazása, szemben a szimbolizmussal, amely a korábbi mozgalom más vetületeinek a továbbfejlesztése. „A csúnya dinamikus, a szép viszont statikus." Ez a tizekilencedik századi művészeteket összehasonlító munkából származó idézet

30 akár kiinduló pontként is szolgálhat romantika s biedermeier megkülönböztetéséhez. Biedermeier stílusról annak válogató (eklektikus) jellege miatt nehéz beszélni, hiszen ez az irányzat egyrészt folytatása, másrészt meghaladása illetve visszavétele vagy felfüggesztése a korábbiaknak. Virgil Nemoianu a romantika megszelidítéseként jellemezte a Napóleon bukása utáni korszakot,

31 s aligha tagadható, hogy a Waterloo utáni évtizedekben az eredetiség eszményével szemben sokszor hivatkoztak a közmegegyezésre, igyekeztek feloldani a feszültséget a művészet s a gyakorlati élet között, sőt zárójelbe tették azt a romantikus törekvést, mely az elődök által figyelembe vett szabályok s intézmények elutasítására irányult. A múlt különböző koszakaiból átvett megoldások fölhasználása némileg újra érvényt adott az utánzásnak. Constable még ellenezte a National Gallery létrehozását, úgy gondolván, hogy az a „képgyártóknak" adna bátorítást, és állítólag azt a kijelentést tette: „Valahányszor leülök, hogy a természetben vázlatot készítsek, először is igyekszem elfelejteni, hogy valaha is láttam festményt".

32 A biedermeier művésztől már idegen az efféle gondolat. Immermann regénye, a Die Epigonen (1835) az eredetiség nélküliek, a későn érkezettek („die Spätlinge") életérzésével foglalkozik. Az „epigonische Situation" bizonyítására, Emil Staiger arra hivatkozott, hogy Mörike nagy elődjének szavait tekintette irányadónak, a Faust második felének ismert sora - „Die Schöne bleibt sich selber selig" - tér vissza az Auf eine Lampe (1846) című költeménynek zárlatában: „Was aber schön ist, selig scheint es in ihm sebst."

33 Az idézetek hosszú sorával lehetne bizonyítani, hogy a romantikus eredetiség eszményének a felfüggesztését a szövegközöttiség kiterjesztett érvényesítése követte a tizenkilencedik század közepén. Természetesen nem sza30 C. ROSEN - H. ZERNER, Romanticism and Realism = The Mythology of Nineteenth Century Art, London, Faber. 1

984, 1

9. 11 Virgil NEMOIANU, The Taming of Romanticism - European Literature and the Age of Biedermeier, Cambridge, 1984. 32 H. HONOUR, Romanticism, Harmondsworth, Middlesex, Penguin, 1991, 61-62. 33 Martin HEIDEGGER, Denkerfahrungen 1910-1976, Frankfurt am Main, Vittorio Klostermann, 1983, 44.