Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

BERND FÜLLNER: „A forradalom elvette minden jókedvemet" A 48-as forradalom Georg Weerth szövegeiben

Képek, amelyeket még a két héttel később Párizsba érkező Fanny Lewald is hasonlóan fest le, ő is felborult kocsikról és még nem mindenhol helyreállított utcakövezetről tudósít.

16 A forradalmi eufória átjárja az elbeszélői Én minden életterületét, nem áll meg álmai előtt sem, első éjszaka legalábbis „a régi és új forradalmak hőseiről"

17 álmodik. A tudósítás középpontjában a - Weerth szerint - „éppúgy beszédes, mint vállalkozó szellemű forradalmár" Jacques Imbert (1793-1851) áll, aki Párizsban már a júliusi monarchia idején „az egyik legfontosabb szerepet játszotta az összes, a júliusi dinasztia ellen irányuló vállalkozásban" és akihez az elbeszélői Én ezért csak „bizonyos kegyeletérzéssel"

18 tud közeledni. A „Hotel des Invalides civiles"-re (Polgári rokkantak palotája) átkeresztelt Tuilériákon keresztül tett sétákon át a forradalmár „parancsokat osztogatott, mindig a legbarátságosabb hangon, ahogyan egy republikánushoz illik".

19 Jacques Imbert személyében Weerth itt egy szeretetreméltó és „barátságos" forradalmárt rajzol meg, aki rendelkezik azzal a bizonyos plusszal, amely mintegy szentként tünteti fel, egyszóval olyan személyként, akinek segítségével a polgárok megszabadulhatnak az anarchiától és a forradalomtól való kezdeti félelmeiktől. Beszámolójában, a későbbiekben Weerth újra és újra ügyesen állítja szembe egymással a munkások és az egyszerű emberek hero izmusát, a barikádharcok sebesültjeit, akik óriási áldozatot hoztak a megbukott monarchia idejétmúlt pompájával. A Tuilériákat mint a forradalom utáni, a „sebesült győztesek" kórházaként tünteti fel a cél érdekében: „Ó, nagyszerű gondolat volt, hogy a sebesült győzőknek a király lakosztályában vetettek ágyat! A nagy aranyozott rámákból a festmények alajkai mintha bámulva néztek volna a szenvedőkre. Fent a királyok képmásai, lent a proletárok betegágyai. Különös egy kórterem! Kristálykandeláberek, padlótól mennyezetig érő tükrök, drágakövektől szikrázó csillárok, mindenütt festészeti mesterművek; fejüknél arany és bíbor a lábuk előtt - ily díszes teremben feküdtek február huszonnégy hősei." 1J Fanny LEWALD, Erinnerungen aus dem Jahre 1848, Frankfurt/M., Insel Verlag, 1969, 22. 17 WEERTH, Sämüiche Werke, IV, 19. Magyarul WEERTH, r. m., 214. 18 Uo„ IV, 18. Magyarul WEERTH, I. m., 213. 19 Uo., IV, 26 Magyarul WEF.RTH, /. m., 223.