Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

BERND FÜLLNER: „A forradalom elvette minden jókedvemet" A 48-as forradalom Georg Weerth szövegeiben

Nemcsak Imbert, a péidaképszerü forradalmár az, aki szimpatikus figuraként jelenik meg, hanem február 24-e hősei, a sebesültek és a nemzeti gárdisták is pozitív minősítést kapnak. Összességében a proletariátus meglepően humánus oldaláról mutatkozott meg, az általánosan félve várt közvetlen negatív következmények, mint a rombolás és a fosztogatás jóval enyhébben jelentkezett Párizs lakossága számára, mint ahogyan azt várták. Az ennek ellenére előforduló és Weerth által leírt pusztításokból és a királyi termek, szalonok illetve galériák esetenkénti fosztogatásaiból kiderül, hogy a forradalmárok mindenhol meglepő tervszerűséggel és differenciáltan jártak el. Bár a trónterem, mint a hatalom szimbolikus központja nem menekült meg a népharag elől: „Amióta ezt láttam, hiszek minden földi dolog múlandóságában. Soha életemben nem láttam olyan zilált és fölfordult valamit, amilyen ez a trónterem. Ha kétszáz erlangeni diák egy kis szobában összeverekszik, azok sem bánhatnak rosszabbul a házigazda bútorzatával, mint ahogyan az édes csőcselék a francia dinasztia jelvényeivel és jelképeivel bánt."

20 Másrészt viszont Weerth beszámolója szerint egyes műtárgyakat megkíméltek. A régi forradalmárok, a „nagy francia forradalom" hőseinek festményei, mellszobrai sértetlenek maradtak, ellenben a különösen gyűlölt korabeli politikusokét előszeretettel látták el gúnyos feliratokkal, sőt megrongálták vagy teljesen tönkretették azokat.

21 Talán 1848 március közepén, pontos dátumot nem tudunk megállapítani, Georg Weerth elhagyta Párizst Brüsszel irányában, ahol néhány napig tartózkodott, majd Verviersbe utazott tovább, ahol utolérte a berlini márciusi forradalom híre. Ez a forradalom Weerth első, a márciusi forradalom után írt szövegeiben, tehát a londoni, brüsszeli és kölni levelekben március 31-től május 3-ig gyakorlatilag nem játszott szerepet. A Londonból április 14-ig üt nyolc levélben az angol politika és az április 10-i Kennington Commoni nagy demonstráció áll előtérben, ezekben azonban Weerth megpróbál nemzetközi kapcsolatot teremteni a chartisztikus munkásmozgalom és a kontinens forradalmai között. Április 11 -én a Deutsche Zeitung számára írt levelében német olvasóinak azt jósolja, hogy a demokratikus eszméknek, amelyek Európában a párizsi, bécsi és ber20 Uo., 23., Magyarul WEERTH, i. m., 220. 21 Uo.,25.