Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
FRIED ISTVÁN: Mítosz, nosztalgia, kulturális emlékezet Kelet-Közép-Európa irodalmában
átírt regényből származik, mely a szabadsággondolat európai népszerűségre szert tett szabadsághős költőjének paradigmatikus figuráját fogalmazza legendává: Petőfi Sándorét. Amit Jókai magyar nézőpontból tár olvasói elé, annak párhuzamait szinte mindegyik kelet-közép-európai irodalomban föllelhetjük, csakhogy a szereposztás megváltozik, a retorikus hangvétel nem, a Jó és a Rossz figuráiként a saját, illetőleg a más nemzet képviselőit láthatjuk, a nemzeti mitológia formálódása viszont a terminológiai kölcsönösségre vagy hasonlóságra utal. Úgy is mondhatnók némi (talán megbocsátható) túlzással, ahány nemzeti irodalom, annyiféle 1848-49, ugyanakkor azt sem tagadhatjuk: ezek az 1848-49-ek mélystruktúrájukat" tekintve nagyon is egy nyelven beszélnek. Érdemes felütnünk a magyar és a szlovák történetírás dokumentumgyűjteményeit egyfelől, valamint az e gyűjteményeket összegző értékelő ,,krónikás" monográfiákat másfelől. Steier Lajos 3 és Dániel Râpant 4 a pozitivista szaktörténészek szorgalmával és lelkiismeretességével, ám a nemzeti létharc eszméjét szolgálva, nem csekély manipulatív készséggel adták közre az 1848-49-es szlovák-magyar események verses és hivatalos, katonai és törvénykezési, levélbeli és más dokumentumait. Ami a dokumentumokat illeti, egyáltalában nem meglepő az átfedések, az azonosságok tekintélyes száma. S az elmondottak után nyilván az sem, hogy ugyanazokból a dokumentumokból homlokegyenest ellenkező következtetéseket vonnak le, nem egyszerűen értelmezéseik vitatkoznak egymással, hanem olyan nemzeti jellegű prekoncepció mozgatja történetírói tollúkat, amely lehetetlenné teszi a dialógust: mintha egy végeérhetetlen monológot mondanának föl. Talán mesemondásnak is nevezhetnek, amely a Jó és a Rossz harcára egyszerűsíti le a szlovák és a magyar 1848-49-et. Ha személyekben, jelképpé vált egyéniségekben gondolkodunk, szintén hasonló eredményre buldcanhatunk. Térségünk sokat és szenvedélyesen vitatott figurái: Kossuth Lajos és Josip Jellacic bán. Annyit kell előrebocsátanom, hogy ez nem pusztán horvát-magyar vita, hanem belső horvát, illetőleg belső magyar vita is. Mindkét személyiség még 3 STEIER Lajos, A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben, Bp., 1937, 1—II., Uő (sajtó alá rend.), Beniczky Lajos bányavidéki kormánybiztos és honvédezredes visszaemlékezései és jelentései az 1848/49-iki szabadságharcról és a tót mozgalomról, Bp., 1924. 4 Daniel RÂPANT, Dejiny slovenského povstama, Martin-Bratislava, 1937- 1972, 1-V.
