Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

T. ERDÉLYI ILONA:A magyar irodalmi népiesség eléletének forrásvidéke

zásában nevelkedtek. A „korszellem", az önképzőkörök és a barátok hatására lettek magyar írókká. Figyelmüket utazásaik és a német tudósok fordították a néphagyományok felé, bár Pulszky Kölcseyre is hivatkozott. Felvidéki, polgári környezetük megóvta őket a nemesség előítéleteitől. Erdélyi Jánost, a hegyaljai földműves fiát gyermek- és ifjúkori élményei, a magyar falu életét átitató eleven népi világ ereje indította el ezen az úton. Erdélyit illeti az elsőség, ha az időrendet tekintjük. A „Népköltészet" 1836-tól kezdve foglalkoztatta, mégpedig különös módon - Ludolf Wienbarg Aesthetische Feldzüge című müve fordítása közben, hatására írta tanulmányát, amelyet az „Ifjú Magyarország" (Junges Ungarn!) nemzedéki közlönyébe szánt. Kézirata, társaiéval együtt, elveszett a Könyvvizsgáló Hivatal útvesztőjében.

21 A nyilvánosság elé Pulszky Ferenc lépett először 1840-ben Népmondák című rövidebb írásával. Szemelvényként három „népmondát" közölt jambikus formában. Lelkes, költői hangvételű bevezetője inkább a Des Knaben Wunderhorn kiadóinak ízlését tükrözi, mint a Grimm-fivérek szikárabb stílusát, bár övék a gondolatmenet. Értékelése Kölcseyéhez hasonlít: „minden legkisebb népmonda becses adat, [...] a nép eszméinek irányát mutatja [...] megőrzést érdemel." A mutatóba adott ,mépmondáknak" nincs közük a „népi elemhez", a romantika sablonjait idézik, pl. a büszke várúr szerelme elől menekülő, inkább a halált választó lány története. Ugyancsak 1840-ben azonos címmel megjelent írása nagyobb ismeretanyagról tesz tanúságot: Kölcsey követőjeként és a Deutsche Mythologie-ra hivatkozva fontosnak tartja a gyűjtést, mentésüket: történeti értékeket őriznek, mert bevilágítanak a nép múltjába.

22 Henszlmann Imre kritikus és műtörténész volt. Az ő nevéhez fűződik az összehasonlító népmesekutatás hazai kezdeményezése. 1847ben jelent meg A népmese Magyarországon című tanulmánya. Forrásai között a már említettek közül Gaal György, Mailáth János kiadványait, Erdélyi János Népdalok és Mondák című köteteit, valamint a Grimm21 Kazinczy Gábor sürgette a Népköltészetet, amely cikket a Népbarát c. nemzedéki közlönyükbe szánták. Lásd Erdélyi János levelezése, sajtó alá rend. T. ERDÉLYI Ilona, Bp., 1960, I, 50. és lásd még T. ERDÉLYI Ilona, Az „Ifjú Magyarország" és Kazinczy Gábor, Bp., 1965, 73. 22 PULSZKY művei erről. Népmondák, Athenaeum, 1840. II. aug. 6. és Népmondák. Emlény, Pesten, 1840. A szemelvényeket ez utóbbi írásában közli. Az idézet a 225. lapon, lásd még KOROMPAY, i. m, 11-1 A.