Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

T. ERDÉLYI ILONA:A magyar irodalmi népiesség eléletének forrásvidéke

fivérek müveit sorolja. Népmese definíciójukat nem fogadja el. Nem tesz különbséget a népmese és az irodalmi mese között. Sajnálkozik, hogy kevés mesét őrzött meg az emlékezet, újabb gyűjtéseket sürget.

23 Az irodalmi népiesség kérdése az 1840-es években folyamatosan az érdeklődés középpontjában állott, ami jelzi, hogy politikai színezetet is kapott. Fontosságát mutatja, hogy a Kisfaludy Társaság, amely az irodalmi életet irányította, az 184l-es évre pályázatként a következő tételt hirdette meg: „Mit értünk nemzetiség és népiesség (Volksthümlickeit) alatt a költészetben s különösen a magyar költészetre mennyi és mily befolyást gyakorolt a nemzeti és népi elem?" Több pályamű is érkezett, de gondolataik szélesebb körbe nem jutottak el.

24 Az események 1842-ben felgyorsultak, attól kezdve, hogy Erdélyi János a Népköltészetről címmel tartotta székfoglalóját a Kisfaludy Társaságban. Ez időtől majd tíz éven át a Társaság neve összefonódott a népiességgel. Az 1842-es előadás Erdélyi egy korábbi tervének megvalósítását is szolgálta, mégpedig a „mentés" („Rettungsgedanke") gondolatát. Erdélyi 1841 februárjában szólt tervéről: „Erős szándékom a magyar népdalokat valaha egy testben kiadni: azokat, melyek szerző, és idő s hely nélkül vadvízként buzognak föl a nép költészeti szelleméből, mégpedig hangjegyekkel együtt".

25 Tudta, hogy elhatározásához szükség van támogatóra, a nagytekintélyű Kisfaludy Társaságra. Feltehetően ez is magyarázza a témaválasztást, az emelkedett hangot, a néppel való azonosulás mellett. Az előadás hangulata Jacob Grimm Gedanken über Mythos, Epos und Geschichte című tanulmányáét idézi, mely a A népmese Magyarországon. Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. aug. 8-dec. 14. A Szemle szerkesztő bizottságának tagja volt Henszlmann mellett Erdélyi is. Nemcsak munkatársak és barátok voltak, hanem sok mindenről azonosan is gondolkodtak. Vö. KOROMPAY: i. m., 184. skk. 24 A pályázatról lásd HORVÁTH János, i. m., 275. skk. 25 Erdélyi Szemere Miklósnak 1840 február 11-én irt leveléből idéztünk. Lásd Erdélyi János levelezése, 150. Először itt mondta ki Erdélyi szándékát a népdaloknak és a dallamoknak együttes kiadásáról. Később részletesen kifejti a gondolatot a Népdalok és Mondák Előfizetési Felhívásában 1847. január 30-án a Pesti Hírlapban. Lásd még ERDÉLYI , Nyelvészet ... 226.