Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)
SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY: Romantika, biedermeier és realizmus
meglehetősen durva metaforái, mintsem történeti tények vagy események". 2 A romantikávai foglalkozó szakirodalom annyira terjedelmes, hogy aligha lehet olyan kiinduló föltevést megfogalmazni, mely ne minősülhetne valamilyen szempontból torzításnak, vagy legalábbis félreérthető egyszerűsítésnek. A magam részéről elhárítanám Arthur O. Lovejoy fél évszázadnál is régebben megfogalmazott nominalista megközelítését, 3 de túlzottan sok ellentmondást találok a romantikában ahhoz, hogy elfogadjam René Wellek véleményét a mozgalom egyneműségéről. 4 A véglegesen zárt és viszonylag egyszerű jellemzés csapdáját mindenképpen el szeretném kerülni. Hihetőleg igaz, hogy a tizenkilencedik század legtöbb irodalmi mozgalmát a romantikához képest célszerű minősíteni, mely alighanem az utolsó olyan korszaknak tekinthető az európai kultúrában, mely a legkülönbözőbb művészeteket áthatotta s a nyugatinak nevezhető világ legtöbb részére kiterjedt. Saját történeti helyzetünket nagyrészt úgy írhatjuk körül, hogy „a romantika - még minden művészetet magában foglaló korszaktudata után" vagyunk, ahogyan Hans Robert Jauß írta. 5 A későbbi mozgalmak érvényessége már lényegesen korlátozottabb. A zenei realizmust a marxista esztétika legerőszakoltabb fogalmai közé sorolhatjuk. Nehéz naturalista versről beszélni, sőt talán a regényírás szimbolista irányzata sem könnyen egyértelműsíthető. Nincs kizárva, hogy a tizenkilencedik század némely mozgalmai műfajokhoz kötöttek és/vagy olyan vonatkozásokat rejtenek magukban, amelyek meghatározásakor nehéz függetleníteni magunkat az értékeléstől. A biedermeiert olykor lesüllyedt romantikának tekintik, a realizmus és a naturalizmus gyökeresen leértékelődött a huszadik században, a giccs elemzői pedig előszeretettel hivatkoznak a biedermeier vagy a szecessziós művészetből vett példákra. Lukács György olyannyira előírásszerű módon fogta fel a realizmust a középső korszakában írott munkáiban, hogy e kifeje2 Paul de MAN, The Rhetoric of Romanticism, New York, Columbia University Press, 1984,254. 3 M. H. ABRAMS (ed.), English Romantic Poets - Modern Essays in Criticism, New York, Oxford University Press, 1960, 3-24. 4 René WELLEK, Concepts of Criticism, New Haven and London, Yale University Press, 1963, 128-22 \ . -' Hans Robert JAUß, Studien zum Epochenwandel der ästhetischen Moderne, 2. Auflage, Frankfurt am Main, Suhrkamp, 1988, 7, 82.
