Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ANNA FAURÉ-EGERVÁRI: Gérard de Nerval Kelet-Európa-képe

egyformán jelenthet fordítási feladatot vagy egyéb kutatómunkát.

12 Clément Borgal egy szellemes tanulmányban arra keresi a választ, vajon „bolygó zsidót" vagy „titkos ügynököt"

13 kell-e látnunk a költőben. A bécsi francia követségen szívélyesen fogadják Nervalt, aki nemcsak a párizsi irodalmi élet képviselője, hanem - akárcsak a nagykövet - a Faust fordítója is. A követség estélyein találkozik Liszttel, akivel baráti kapcsolatba kerül, Marie Pleyel zongoraművésznővel, aki a Pandora modellje lesz, megismerkedik Metternichhel, osztrák és magyar arisztokratákkal, köztük Esterházy herceggel, és igen tájékozottnak mutatkozik a Pest és Prága közötti utazási lehetőségeket illetően. Valamilyen meghívást kapott volna? Erre enged következtetni egy Dumas-hoz írott levél: „meg aztán Magyarországot is könnyen be lehet járni. Az ottani kastélyokban csodás fogadtatásra talál az ember."

14 Nervalt megragadja Bécs földrajzi fekvése: a város „a civilizált világ vége", a Kelet kapuja, ahonnan két nap alatt el lehet jutni a török határig. A két világot összekötő Duna gyakran szerepel a Lorely-ban, mint viharos folyó, amelynek „forrása a Rajna közeléből ered, iszapos deltája pedig a Boszporusz felé áramló hullámokba ömlik".

15 Ez a valóságos vagy inkább képzelt földrajzi helyzet összeköti Németországot és a Keletet, Nerval képzeletvilágának e két súlypontját. A két világot egyesítő Bécs Nerval számára mindenek előtt a különböző nemzetek és civilizációk találkozásának, kölcsönhatásának helyszíne. A Les Amours de Vienne (Bécsi szerelem) narrátora e különböző nemzetek képviselői révén formál képet a szomszédos vagy távolabbi országokról, elámulva hallgatja a „nem igazán bécsi" nyelveket, megcsodálja a szokatlan viseleteket, különösen a magyarokét. A narrátor a színházakban, a népi mulatságokon, a kocsmákban Bécs több nemzetiségű, több nyelvű humánföldrajzát fedezi fel. Csodálkozva figyeli ezt az „oly sok nemzetből álló, furcsa gyülekezetet, amely Ausztriát al12 Correspondance de Nerval, Paris, Édition de la Pléiade, 1, 815. 13 Clément BORTGAL, De quoi vivait Gérard de Nerval?, Paris, Édition Deux Rives, 1950, 59-89. 14 Lásd 12. jegyzet i. m., 854. 15 Lorely — Œuvres de Gérard de Nerval, Paris, Édition de la Pléiade, 1952, II, 741.