Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ANNA FAURÉ-EGERVÁRI: Gérard de Nerval Kelet-Európa-képe

világosan felismerhető Nerval szövegének képeiben, profetikus hangvételében, még akkor is, ha a misztikus tematika és képek számos más irodalmi műben előfordulnak (amit egyébként maga Nerval is hangsúlyoz, Towianski látomásait Swedenborgéhoz hasonlítva). Az, hogy Nerval három cikket szentel Towianskinak, és emlékszik a lengyel misztikus képeire, jelzi, hogy a francia költő miszticizmusa és saját kora között a lengyel emigráció az összekötő kapocs. Nerval Lengyelország-képe legalább annyira a költő képzeletében, mint kora kulturális közegében gyökerezik. A képzeletből és olvasmányokból táplálkozó személyes élmény találkozik a kollektív élménynyel, amely a napi politikához és az adott történelmi helyzethez kötődik. Lengyelország, amely oly gyakran szerepel a francia romantikusok műveiben, egészen személyes nyomot hagy Nerval életművében. E Lengyelország-kép ellenpontjaként szeretnék felvázolni egy másik képet, mely legalább ilyen fontos Nerval életművében, ez pedig Bécsé, és rajta keresztül az osztrák császárságé. Ez a kép konkrét tapasztalatra - Nerval 1839-1840 telén tett bécsi utazására - épül. Les amours de Vienne (Bécsi szerelem) című elbeszélését, amely 1840-ben folyóiratbanjelent meg folytatásokban, a szerző később beilleszti a Voyage en Orient (Keleti utazás) című művébe, s így az írás segítségével valósítja meg régi álmát: Bécsből, a Kelet kapujából indul Keletre. A bécsi út során szerzett élmények később számtalanszor előbukkannak az életműben, köztük olyan jelentős elbeszélésekben, mint a Pandora és az Aurélia. E regényes elemekben bővelkedő, szubjektív látomás ugyanakkor igen pontos képet fest a városról. Az 1840-es elbeszélés a bécsi út során született levelekhez hasonlóan értékes forrásanyag, amelyből a forradalom előtti Bécs képe tárul elénk, úgy, ahogy azt a fiatal francia író látta, élte meg és teremtette újjá. Nerval egy titkos küldetésnek köszönhette bécsi útját. Guizot titkára azzal bízta meg, hogy tájékoztassa a Belügyminisztériumot azokról a Franciaországra vonatkozó hírekről, véleményekről, amelyek a német nyelvű sajtóban jelennek meg. Feladatát úgy teljesíti, hogy hosszú levelet ír a kabmetfőnöknek, Jacques Mallac-nak, és lefordít egy Die europaische Pentarchie (Öt nagyhatalom Európában) című röpiratot. Tollából élő irodalmárként Nerval gyakran szorul olyasféle megbízásra, amelyet egyik levelében „irodalmi küldetésnek" nevez, s amely