Cséve Anna szerk.: Nemzeti romantika és európai identitás. Tanulmányok a romantikáról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 8. Budapest, 1999)

ANNA FAURÉ-EGERVÁRI: Gérard de Nerval Kelet-Európa-képe

Husi forradalom utáni időszakról, „a szkepszis, a politikai és társadalmi kiábrándulás éveiről"

5 beszél. 1847-ben Nerval patetikus költeményt szentel I. János Kázmér király emlékének, aki lemondott a trónról, és a Saint-Germain-des-Prés templomának apátja lett, ott is temették el 1672-ben. A vers 1966-ban jelent meg először, a Pléiade kiadásában. A mű a lemondás költeménye, mely azt sugallja, hogy egyedül a művészet adhat reményt: Kázmér király „a Te tanítványod lenne"

6 - mondja a költő a templomot restauráló művésznek. A művészet tehát menekvés, az üdvözülés útja, míg a politikában a legnemesebb törekvések is kudarcra vannak ítélve. A francia romantikusok, akik az 1830-as években a lengyelországi felkelésért lelkesedtek, az 1840-es években a lengyel emigráció miszticizmusa felé fordulnak, ami sokat elárul a korabeli francia értelmiség életérzéséről, útkereséséről. Nerval, aki írói és költői munkássága mellett mindvégig újságírással is foglalkozott, 1844 és 1849 között három cikket szentelt Towianski misztikus tanainak. Az elmélet, amelyet Nerval „a szlávok új vallásának"

7 nevez, nagy hatással volt a lengyel emigrációra, Franciaországban pedig komoly érdeklődést és emlékezetes botrányokat váltott ki. Towianski könyve, amelyet Nerval ironikusan az „új apostolok evangéliumának"

8 nevez, Banquet du 17 janvier 1841 címet kapta. Az ünnepélyes szöveg próféciái, látomásai a jó és a rossz harcáról szólnak, a harmóniáról, amelyet Krisztus hozott el újra a világnak, s „egy új küldött" érkezését jövendölik, aki ismét harmóniát teremt majd a Földön. Nervalt megragadja a képekben, szimbólumokban gazdag szöveg szuggesztivitása, jóllehet Towianski napóleoni küldetéstudata néhány ironikus megjegyzésre sarkallja. Az 1848-as forradalmak bukása azonban más megvilágításba helyezi a kérdést, s Nerval ekkor már ok-okozati összefüggést tételez Towianski doktrínája és a politikai események között: „a forradalomnak, éppúgy, mint a monarchiának, mindig megvoltak a maga misztikusai - írja Nerval. - Ma is van, akit elér az isteni sugallat. Franciaország azonban sohasem kedvezett anynyira a megvilágosodottaknak, mint Németország. De ma is vannak 5 Aurélia = Uo., 586. 6 Jean Casimir = 1. m., II, 592. 7 Mickiewicz et Towianski = Lm., II, 1239.