Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Ratzky Rita: Petőfi-relikviák - az időben

gyak, amelyek már akkor is megvoltak, amikor a nagyvonalú Teleki Sándor kölcsönadta a kastélyát a nászutasoknak. Ilyen például a malomkőasztal a parkban, amin többek közt a Szeptember végén-t írta és a Debrecen környékére került pipatórium bizonyosan. Érdekes darabja az ugyancsak az egyház által megnyilvánult Petőfi-kultusznak a koltói evangélikus templom megőrzött régi szószéke: a Petőfi-házaspár látogatta a templomot ottani időzésükkor, ha máskor nem, hát akkor, amikor a költő iránti tiszteletből egy koltói fiatal pár felkérte őket keresztszülőségre. A keresztelési anyakönyv vonatkozó részlete megtekinthető katalógusunkban. (Kalla-Ratzky) Szendrey Júlia relikviái közül elsősorban a biedermeier ízlés szerint készült kockás, eredetileg várandós ruha vonja magára figyelmünket. O maga minden bizonynyal azért őrizte meg éppen ezt, mert ebben várta Petőfi Zoltánt. A leányától, Machek Gusztávné, Horváth Ilonától került a Petőfi Társaság gyűjteményébe. Sajnos a hatvanas évek elején szégyenlős muzeológusok átalakították derékban szabott, hagyományos női ruhára. 3. A költőnek temetési szertartása nem volt, sírja ismeretlen, a fehéregyházi ütközet után sorstársaival együtt egy kisebb vagy nagyobb tömegsírba kerülhetett (Dienes 1956). A temetés körülményei sem tudottak. Mégis vagy éppen ezért a csatatéri, hősi halál emlékei elég jelentős csoportot képviselnek relikvia-anyagunkban. Akik az utolsó óráiban látták a költőt (Gyalókay 1887,345-349; Lengyel 1860,507), elmondták, leírták, hogy fegyvere nem volt, tehát az anyagban szereplő kardok vagy a jatagán nem köthető a végső pillanathoz. A költő halálára emlékező, némiképpen morbid relikvia Szendrey Júlia 1849-es hímzése. A piros alapú hímzett képen egy koponya látható, alatta két keresztbe tett lábszárcsont, akár a kalózhajók zászlaján. És ha kételkednénk a kézimunka témájának személyes vonatkozásában, kételyünket eloszlatja a koponyát övező babérág. Ugye meglepő kézimunka egy ifiasszony kezéből! A költői és katonai dicsőségből a feleség számára 1849-re csak a halál döbbenete maradt. A tárgy jól jellemzi az özvegy lelkiállapotát. A költő halálához kapcsolható többi tárgy nem hiteles, hátramaradt holmi, hanem a későbbi Petőfi-kultusz produktuma. Ilyen például az egyik segesvári tömegsírból 1899. július 31-én, a költő eltűnésének 50. évfordulóján - kiemelt föld és virág, amelynek bársony borítású fadobozt készítettek. A születést és a halált kapcsolja Össze az az akció, amelynek során 1908 októberében a Petőfi család (Petrovics István, Hruz Mária, Petőfi István, Szendrey Júlia, Petőfi Zoltán) közös sírba tételére a Petőfi Társaság földet hozat a kiskőrösi szülőház udvaráról, amelyet a temetési szertartás során a sírgödörbe hintenek. Ugyanekkorra készíttetik el a családtagok koporsóinak díszkulcsait is, amelyeket két fekete borítású selyemmel bélelt tokban helyeznek el. Az íróság rekvizitumai Minden művészeti ágnak megvannak a maga jellegzetes tárgyai, a hagyatékok természetesen árulkodnak a hátrahagyó foglalkozásáról. A Petőfi-hagyaték is több íróasztallal rendelkezik, még ha olyanokkal is, amelyeket rövidebb-hosszabb ideig vendégségben használt. Ezeknél becsesebbek az íróasztali készségek, különösen, ha egy-egy művet lehet kapcsolni hozzájuk. Anyagunkban is van tollszem, porzó, tollés iróntartó, pecsétnyomó, jegyzőkönyv, sajtógép, Szendrey Júlia írómappája. Rendszerint egy-egy barát vagy kortárs őrizte meg ezeket, akinél a költő ott felejtette vagy éppen az együtt töltött órák emlékére ott hagyta e tárgyak valamelyikét. Az írók, mint bárki más, különbözőképpen viszonyulnak a tárgyakhoz. Van író, aki mániá-