Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Ratzky Rita: Petőfi-relikviák - az időben

kusan ragaszkodik tárgyaihoz vagy éppen kedvelt íróeszközéhez (Kosztolányi), van, aki szépségükért gyűjti őket (Jókai), és van, akit elhagynak a tárgyak (Weöres). Ez meghatározza az utánuk maradt holmik mennyiségét és minőségét is. A másod-unokatestvér, Orlay Petrics Soma Petőfi Pesten 1848-ban című festménye a dolgozószobájában ábrázolja a költőt. A kompozíció mindazt pedánsan összefoglalja, ami egy író otthonában kell, hogy legyen: könyvekkel telezsúfolt szekrény, a tekintélyes íróasztalon aranyozott gerincű könyvek, porcelán írókészlet, a dohányzó készség darabjai, a példakép - itt Béranger - mellszobra, a falon a szeretett nő képe. 1990-ben az akkori kultusztörténeti konferenciához a Kalla Zsuzsa által rendezett A körömkefétől a babérkoszorúig című kiállításon a rendező nagy számú relikvián mutatta be többek között azt, hogy az „írói szentségek" gyűjtésének is megvannak a maga sémái: külön tárlókat töltöttek meg a pipák, az írókészletek, a szemüvegek, a nyakbavaló kendők. Ugyanakkor néhány, nem az írósághoz szorosan hozzátartozó tárgy különleges emóciókat váltott ki a közönségből. Vagy az illető alkotó egy testi gyengéjéről árulkodott (Heltai Jenő tolószéke), vagy egy nem mindennapi hobbiról tanúskodott (Nagy László gumirókája), vagy egyszerűen csak hátborzongató hitelességgel idézte meg elmúlt évtizedek uralkodó ízlését, illetve birtoklójuk viszonyát ehhez az ízlésvilághoz. Akár így, akár úgy a tárgy egyfajta kapcsolatot létesített néző és az író között. Az írói munka apró szerszámainál (amiket először az írógépek szorítottak ki az íróasztalról, ma már a személyi számítógép) jobban, mert lényegibben jellemez egy alkotót a könyvtára. Esterházy Péter úgy határozta meg a nemzetet, hogy az nem más mint a nemzeti könyvtár. Petőfi számára is nagyon fontos volt a könyvtár, nemcsak eszmei, hanem tárgyi mivoltában is. Az ő könyvtára világkönyvtár volt. Szülőimhez című költeményében, amelyben a népmesék legkisebb fia módjára gazdagságról álmodozik, az alábbiakat írja: ,Végesvégül lesz nekem / Dúsgazdag könyvtáram, / Akkor majd a verseket / Nem pénzért csinálom." A pályatárs és barát Jókai több ízben is említi a költő könyvtárát: „... egy volt a legszebbek közül, melyben Byron, Shakespeare, Béranger, Hugo, Heine, Lamartin, Schiller (Goethét nem állhatta), Shelley pazar kötéseik által kitűntek." (Jókai 1855,1-50) Ha végignézzük Petőfi könyvtárának nem egészen három tucatot kitevő maradékát, igazolódik Jókai emlékezése. Szerette a szép kiállítású könyveket, kedvenc költőit díszkiadásban szerezte be. Már volt például egy Byronja papírkötésben, de a szép külső kedvéért újabb kiadásban is megvásárolta a könyvet. A fennmaradt könyvek azonban nemcsak az olvasmányélményeiről, rendkívüli tájékozódási igényéről a kortársi világlírában, és mint az imént mondottuk, szépérzékéről vallanak, hanem baráti kapcsolatairól is: Minthogy egy részük „vándorkönyv" volt: az ajánlások tanúsáHázioltár az erdődi kastély kápolnájából, Szatmárnémeti Egyházkerület Püspöki Hivatala