Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Tverdota György: Az életrajz mint Passió. József Attila első életrajzi vázlatai

zadásától elveszik rossz mellékízét. Az idézett József Attila-életrajzi vázlatok ezt cselekedték. Észrevétlenül és jótékonyan átalakították József Attilát „homme révolté"ból „homme martyrisé"-vé, „lázadó ember "-bői „szenvedő ember "-ré. Az apoteózis egyéb formái Más, a krisztusi mintától távolabbi, de a vallási képzetkörön belül maradó példákat is említhetünk. így például a Híd c. lapban, Ady Menekülj, menekülj innen c. versére hivatkozva és József Attilára vonatkoztatva azt, diszkrét módon a Zarathustrapárhuzam bukkan föl: „Ki magyar földön nagy sorra vágyik... Rokkanva ér el az éjszakáig!"

32

Még érdekesebb, mert az eltökélt evilágiságnak a mitikus irányában tett kompromisszumos lépését illusztrálja, Gyertyán Ervin Kádár János cikkéből idézett részlete, akinek József Attiláról „mindig Danko, a nagy Gorkij költői képzelete által alkotott legendahős jut eszébe."

33 Danko, aki kitépett szívét magasba tartva vezeti népét, a közösségért magát föláldozó, emberi léptékűnél nagyobbra növesztett figura, a megváltó-típus egyfajta megtestesülése. Különösen tanulságosak azok a sorok, amelyeket Komlós Aladár vetett papírra József Attila halála utáni mítizálódásáról szerzett tapasztalatáról: „1940-ben nyolcadikos diákjaimmal kedvenc költőjükről írattam dolgozatot. Meglepetéssel láttam, hogy a legtöbb szavazatot - többet, mint Petőfi vagy Ady - József Attila kapta, az a barátom, akivel néhány évvel ezelőtt még a kávéházi asztalnál vitattuk meg egymás kéziratait. Olyan borzongó érzésem volt, mint az ókori görögnek, mikor a közönséges embernek látszó lény, akivel nyugodtan beszélgetett az imént, halhatatlan istenként libben tova tőle."

34 Juhász Gyula többször idézett előszava az antik közhelyet is József Attilára vonatkoztatja a múzsák által kiválasztott költőről: „József Attila, akit nem én, de a múzsa avatott pappá a szépség és igazság magyar templomában."

35 A kultikus beállítódás kifejezésre juttatásának azonban nem csak perszonalizáló, szerepkijelölő módjait ismerjük. A kiválasztott személy kivételes jelentőségének hangsúlyozása érdekében kölcsön lehet venni a fenséges birodalmának változatos jelenségeit. Előszeretettel alkalmazza az irodalom a kozmikus szférából kölcsönzött metaforákat és hasonlatokat. Például idézhetjük Várnai Zseni Csillaghullás van c. versét: „Csillaghullás van: hullanak a költők." amelyet a költőnő József Attila emlékének ajánlott.

36

Ugyanehhez a képhez folyamodik Saitos Gyula más vonatkozásban már idézett cikkében. Azokhoz szól, akiknek „friss könnyektől harmatos szemeiben még benne káprázik ennek a magyar líra egéről oly hamar lehullott meteornak a ragyogása". „A költő indulásáról, a meteor felröppenéséről eddig csak azok írtak, akik már fényének kibontakozásában, a horizont fölé ívelésében ismerték meg" - írja Saitos, s ezért ő a makóiak és szegediek nevében beszél, "akik ennek a ragyogó meteornak a felröppenését is látták".

37 Peéry Rezső a kristályokat és a mélytengeri világ jelenségeit, a természet csodálatos alkotásait állítja párhuzamba József Attila költeményeivel: „Az örök költészet érctörvénye szerint formálja új mondanivalóit, versei kristályok, melyeket csak megilletődéssel és bámulattal járhatunk körül, gyöngyházfényű kagylók, melyekben a lét és végtelenség dala zúg."

38 De nemcsak Megváltóként, szentként, mártírként, főpapként, üstökösként, meteorként, kristályok és kagylók csodáinak megalkotójaként, tehát nemcsak a hold fölötti, égi szférák küldötteként válik ki József Attila a tömegből, - mitológiai kifejezéssel élve - sötét aspektussal is rendelkezett, amely nem kevésbé jelentős mértékben alakította a róla formálódó képet. „Mi volt a költő szörnyű titka?" - kérdezi például Nádas Sándor.

39 Az Ülni, állni, ölni, halni c. vers előérzetem borzongó szerző pedig,