Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Tverdota György: Az életrajz mint Passió. József Attila első életrajzi vázlatai

mint láttuk, a „lélek alvilágáról" beszél József Attilával kapcsolatban.

40 Molnár Tibor jóvoltából már decemberben felbukan e sötét aspektust leghatásosabban érvényre juttató, azóta agyonkoptatott formula, amely a Medvetánc mottójára hivatkozva a pokoljárók közé sorolja a költőt: „József Attila életében megjárta a poklot és ott tanulta meg, hogy a dudát hogyan kell fújni."

41 Az (esetek túlnyomó többségében) tragikus apoteózis, a nyilvánvaló, közvetlen krisztusi, mártír- vagy más módon isteni vagy kozmikus párhuzam az írásoknak csak egy részében tudatosodik és jut expressis verbis kifejezésre. Az életrajzi összefoglalások azonban olyankor is a krisztusi szenvedéstörténetre mintázódnak, az életút különböző fordulatai akkor is stációk formáját öltik, amikor a minta Kovács Tamás: Ady társaságában, rézkarc, rejtve marad. József Attila életrajzai kivé- PIMMűv. tára tel nélkül megindító, a gyász színét magukra öltő életösszegzések, magukon viselik nekrológ-beli eredetüket. Ez még József Jolán: József Attila élete c. könyvére, illetve annak kritikai fogadtatására is érvényes. „József Jolán Evangéliuma" nem más, mint egy óriásira növesztett Passió, illetve hagiográfia. Nagyon jól illenek rá és a recepciójára is Kodolányi Jánosnak a József Attila összes verseinek megjelenése kapcsán írott szavai: „Ismét egy könyv és ismét egy sír, ahová vezekelni járhatunk."

42 A nővér által írott biográfia elemzése önálló fejezetbe kívánkozik. Itt előzetesen annyit kell róla elmondanunk, hogy József Jolán már a szöveg terjedelménél fogva sem kerülhette ki testvére életútjának semlegesebb vagy derűsebb mozzanatait, enyhültebb szakaszait, hiszen a valóságban nem létezik olyan életrajz, amely kizárólag töményen tragikus, lehangoló események sorából állna össze, s általában a pálya különböző fordulatai nem hozhatók közös nevezőre. A József Attila élete alaptónusa mégis ugyanaz, mint a nekrológoké. A megindítás jegyében szerveződik. A könyv legnagyobb hatású részletei: az eleje és vége: a gyermekkori, mély, dosztojevszkiji, gorkiji nyomor és az utolsó, szárszói, kafkai lidércességű hónap rajza, végén a tragikus csattanóval, a gyorsan nemzeti mítosszá vált öngyilkosság hiteles elbeszélésével. Ez a két részlet mintegy megfelelően keretbe foglalja az elmesélt életet ahhoz, hogy a biográfia megfeleljen a passió műfaji követelményeinek. Dávidházi Péter az irodalmi kultusz rítusairól megállapítja: „Legtöbbjük a vallási élet istentiszteleti módozatainak leszármazottja, genealógiájuk nyomait legalábbis a nagy vallások kialakulásának hajnali derengéséig kellene visszakövetnünk az időben."

43 A kultusznak tehát van eleve kialakult nyelve, legalábbis szótára és szintagmakincse. Kétségtelen, hogy József Attila halála mozgásba lendítette ezt a nyelvet. Az olyanfajta kifejezések azonban, amelyeket a kultusz megnyilvánulásai gyanánt idéztünk: „Vállát felsebezte súlyos kereszt; a múzsa avatta pappá; véghezvitte költészete gyönyörű csodáit; életében megjárta a poklot, stb." éppen azért problematikusak, mert a vallásos eredetű nyelvezetet nem Isten fiára, nem szentekre, már-