Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Tverdota György: Az életrajz mint Passió. József Attila első életrajzi vázlatai
abban az okkult értelemben, mintha a versihlet pillanatában felködlött volna a költő előtt a végzetes tehervonat." 20 Az a magyarázó stratégia, amelytől Németh Andor végülis visszariad, fenntartás nélkül érvényesül a Pesti Napló egyik közleményében az Ülni, állni, ölni, halni c. vers „Vonat elé leguggolni", illetve „Kalapom a sínre tenni" soraival kapcsolatban. „Ki tudja: a lélek alvilágának milyen félelmes, elszabadult árnyai rendezik, homályos hírt adva eleve arról, ami később orvosilag tisztázott valóság lesz?" - írja láthatólag jóleső borzongással a névtelen szerző. 21 Csak első pillantásra tűnhet istenkáromlásnak egy földi ember életútját az istenember passiójához hasonlítani. Ez a párhuzam a keresztény egyház születésének pillanatától kezdve folyamatosan létezett, sok esetben a hitvallás parancsaként funkcionált: „Krisztus a keresztény ember mintaképe: tökéletes utánzója a mártír, aki követi őt a fájdalmak útján... Az egész antikvitást áthatja az a gondolat, hogy a mártír a Megváltóval együtt szenved és megismétli passióját magában." - írja ezzel kapcsolatban Hyppolite Delehaye. 22 A „passió" mint műfaji elnevezés ezért nemcsak az evangéliumok zárószakaszának, hanem a mártír történetek teljes körének megjelölésére is szolgál. József Attila életrajzírói ezért esetenként „megelégedhettek" azzal, hogy nem Krisztussal rokonították a költőt, hanem a keresztény hitért szenvedő és a kínhalált is magukra vállaló hősökkel, a mártírokkal. Juhász Gyula a Szépség koldusa előszavában megadta a hangot: „hordozta a kietlen nyomor és lehagyottság keresztjét" - írta ifjú tanítványáról, s a mártír glóriát is jóelőre a feje köré rajzolta: „Ma költőnek lenni megint áldozat és mártírium is egy kicsit, szegény költőnek lenni... különösen az." 23 A tragikus halál után már nem volt más dolga a kritikának, mint konstatálni e jóslat bekövetkezését: „Egy mártír a sok közül, hazugságok arénájában már születésekor halálra ítélve" - olvassuk az egyik helyen. 24 „Nekrológot írnak rólad, tudnak intimitásokat az életedből, amelyekkel mártírrá és sorsüldözötté tesznek" - minősíti mártír-iratokká a róla szóló életösszegzéseket egy másik írás. 25 Bálint György „az értelem vértanúja"-nak nevezte József Attilát azonos című cikkében: „(Mint gondolatjel vízszintes a tested) - írta József Attila, Kosztolányi temetése után. Két éve már, hogy az ő teste ilyen. A gondolatjel feszültséget és befejezetlenséget jelent, drámai pillanatot, mely feloldásra vár. E feszültség nem szűnt meg 1937 decemberében a tehervonat kerekei alatt és nem szűnt meg azóta sem a szárszói temetőben. (Mint gondolatjel vízszintes a tested) mondjuk magunkban, ha József Attilára gondolunk, életének tragikus felszültségeire és halálának váratlan iszonyatára. Nehéz pátosz nélkül írni róla, hiszen élete is csupa pátosz volt, a szónak nem annyira modern, mint inkább görög értelmében, ami elsősorban magát a szenvedést jelenti. Nyomor, harcok, szkizofrénia, öngyilkosság, mindez önkéntelenül is nagy és megrendült szavakat kíván... Öngyilkossága áldozat volt a világosság, az értelem oltárán. Nem szolgálhatta tovább s ezért meghalt érte. Halála szörnyű volt és szép, mint a vértanúké." 26 Az Egyház szentté avatott hősei távolról sem mindig mártírok is egyben, a szakralitásnak nem elengedhetetlen feltétele a tragikus életsors, ezért itt említjük meg azokat az eseteket is, amikor a költőt (teljesítménye és sorsa együttes figyelembevételével) a szentek és a főpapok rendjébe sorolják. Ezt teszi a megfontolt Komlós Aladár is: „A maeterlincki szatírát, mely megdorgálja a jó polgárokat, hogy egy csavargóban csak utólag ismerik fel Szent Antalt, mikor ez már csodákat követett el, sosem tartottam igazságosnak. De József Attila, míg köztünk járt, már véghezvitte költészete gyönyörű csodáit s mégis megismétlődött rajta az örök legenda: irodalmunk pápái és püspökei csak a kapun kívül adtak neki helyet..." 27 A költői hivatását gyakorló József Attila ugyancsak Isten szolgájaként, azaz papi szerepben jelenik meg előt-
