Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Tverdota György: Az életrajz mint Passió. József Attila első életrajzi vázlatai

után Majoros Valériának ugyancsak a Medáliákról írott elemzésére hivatkozik: József Attila „költészetének hitvallását fogalmazza meg - a Medáliákban -, amely megváltóvá teszi őt, a szenvedők szószólójává". Végül Beney Zsuzsának a „mielőtt magam föláldoznám" sorral kapcsolatos megállapítására utal: „Az isteni gondokat magára vett lélek itt krisztusi áldozatra készül."

16 Beney Zsuzsa, alighanem tudtán kívül, Nádass József egykori szavait ismétli, amelyben az Istennek fiául ajánlkozó költő jóismerőse a Nem emel föl idézett sorát: „mielőtt magam föláldoznám", az öngyilkosság elkövetésére való készülődés jeleként értelmezi.

17 Sajó László Gyertyánhoz hasonlóan nem csupán tárgyilagos szemlélő gyanánt bánik az idézett megnyilatkozásokkal, hanem saját, idevágó felfogásának alátámasztására használja föl őket: „Nem lehet vitatéma, hogy öngyilkos lett vagy sem; nem azért, mert minden bizonnyal igen, hanem azért, mert - a természetes halál értelmében - halála nem öngyilkosság. Avagy ki mondaná, hogy Jézus kereszthalála öngyilkosság?! Igen, mondjuk az, de ezzel nem mondtunk semmit. József Attila 1937-ben a 33. évében volt Krisztus is ennyi idős, amikor keresztre feszítik. Közel sem abszurd az az elképzelés, hogy az öngyilkosság elkövetésében ez a párhuzam is szerepet játszott. S ha végigvisszük e párhuzamot, nem hagyhatjuk szó nélkül a tényt: József Attila pénteken halt meg, miként Krisztus a kereszten. S még egy érdekes adat: (Etus... ingyen szobát adott egy Bartos nevű ácsnak és feleségének.) Feltehető, hogy lakótársa foglalkozásában József Attila ráismert a Szent család Józsefének mesterségére, s az összefüggést és jelentést keresve minden bizonnyal önmagára vonatkoztatta, s mint az eddigiek során is kapcsolatba hozta magát a bibliai mítosszal, mítoszokkal, s ezek tudatában alakította életét (halálát). O, aki életében, mint lopott fát hordozta felelősségés mások helyett is magára vállalt bűntudatát, élete végén sem megszabadulni akart terhétől: halálával fölfeszült az életében cipelt keresztre. Halálával fölmentést adott, de mi nem menthetjük föl magunkat. Halálával ezerszeres kell legyen a mi felelősség- és bűntudatunk."

18 A krisztusi, illetve szakrális mintát nemcsak a költő alakjának stilizálásán érhetjük tetten, hanem bizonyos, az evangéliumokban a Megváltóval kapcsolatban rendszeresen alkalmazott eljárás felbukkanásán is: a „hogy beteljesedjék az írás" jól ismert műveletéről van szó. Mint ismeretes, Krisztus az evangéliumokban egy sor olyan jellemvonással rendelkezik, egy sor olyan nagyjelentőségű cselekedetet hajt végre, illetve egy sor olyan cselekvés szenvedő alanya, amelyeket az eljövendő Messiás alakjával kapcsolatban a próféták, és általában az Ószövetségi könyvek megjósoltak. A "hogy beteljesedjék az Irás"-formula érvényesülésének vitathatatlanul legjelentősebb példáját Saitos Gyula már említett cikke tartalmazza, aki Juhász Gyula előszavát mintegy profetikusán jövőbe látó kijelentésekként értelmezi: „Juhász Gyula a költő, a vátesz szemével meglátta József Attilát s megírta, amit látott" - írja cikkében, majd idézi a szegedi költő beteljesült jóslatát: „nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelyek beváltása... őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni... Emberek, magyarok, íme a költő, aki indul magasba és mélybe."

19 Saitos, illetve (az utóbb más szerzők által is előszeretettel idézett Juhász Gyula) példája nem egyedi eset. A József Attila irodalom egyik bejáratott művelete valamely jóslat beteljesülésének, valamely előérzet megvalósulásának sémája volt. Még Németh Andor is eljátszott a csábító lehetőséggel, hogy a vonat és a pályaudvar képeinek versbeli felidézését az öngyilkosság titokzatos előérzete gyanánt értelmezze: „Babonás hangulatú költemény, - írja az Eszmélet 5. verséről - mintha dermedt bűvöletben felérezte volna iszonyatba torkoló életének utolsó előtti pillanatát. Mintha - mondom - de természetesen nem hiszem; mert az összefüggés a kísérteties hangulatú költemény és életének szörnyű megszakadása között megvan ugyan, de nem