Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Tverdota György: Az életrajz mint Passió. József Attila első életrajzi vázlatai

alatt s nem volt ereje ahhoz, hogy tovább cipelje a keresztet."

11 A passiószerkezet tudatosodásának jele az a hasonlat, amelyet az egyik, mítoszgyártásra közismerten hajlamos szerző írt le a költőről: „ráismert egyéni áldozatának nagyságára és vért izzadott, mint Krisztus az Olajfák hegyén";

12 és ennek jele az a minősítés is, amellyel a költőről nővére által írott első, könyvterjedelmű életrajzot Németh László „József Jolán evangéliumának" nevezte.

13 A mindennapok szférájából történő kioldás, a profán világunktól történő elszigetelés műveletét Vass László, utóbb cikk formában is napvilágot látott előadásában háromszorosan is végrehajtotta. Már első mondatában a keresztfán vértanú halált halt Krisztus köntösére kockát vető római katonákhoz hasonlítja magát és az emlékesten szereplő társait: „Ma este hárman, a kockavetők, megosztottuk egymásközt szegény halottunk köntösét." Nyomban ezután rituális cselekedetként konferálja be az őt követő előadó vállalkozását: „Egyikünk vállalta a legnehezebb részt, fölfejteni a titkok titkát, az élet és a halál - és ami közte van - az írás mágikus titokzatosságát, amit oly hirtelen magábanyelt ama végzetes balatonszárszói éjszaka." Önnön produkcióját, a költő életpályájának áttekintését Vass László a transzcendens szféra népies-babonás megidézésének szertartásaként dramatizálja. Mint ahogy „a székelyballadák csudahalottai sajátmaguk recitálják el síri hangon életüket és haláluk történetét", úgy az előadó közvetítésével "a mi halottunk [...] most elénkáll és imigyen beszél..."

14 A krisztusi formula a későbbi évtizedekben is makacsul tovább élt és mindmáig jelen van a József Attila-recepcióban. „József Attila minduntalan úgy bukkan fel írók és költők emlékezetében, hogy mögötte felsejlik valamilyen formában az emberiség legszebb mítoszának hőse: Jézus bibliai alakja." - írja Gyertyán Ervin és részleteket idéz kortárs költők megnyilatkozásaiból: „Megválthatsz egy népet, magad meg nem váltod, / a megváltók sorsa kikelni a sírból" (Zelk Zoltán); „Hívták Krisztusnak, József Attilának" (Simonyi Imre); „önmagádban neked nem jutott ecetfa, bodzafa, akácfa, jegenyefa, Krisztus" (Juhász Ferenc); „Benned kinyílt az isten-virtus, / magad lettél lázadó Krisztus, / ki fölemelte ostorát" (Pákozdy Ferenc). Gyertyán ezután prózai idézeteket hoz Komlós Aladártól, aki így mentegeti a kortársi rövidlátást egyik emlékezésében: „Anatole France bölcs novellájában, az öreg Pontius Pilátus, mikor Jézusról kérdezik, azt feleli: (Jézus? Nem emlékszem!) Milyen szomorú és szégyenletes, hogy az ember idő múltával még egy volt nagy barátjáról sem tud sokkal többet mondani." Gyertyán távol áll attól, hogy ironikusan, távolságtartóan ítélje meg az idézett megnyilatkozásokat, mint amelyek netán elvetették volna a sulykot. így fűzi tovább a gondolatmenetet: 'Ady óta a magyar költő messiás sorsa, de általában az önfeláldozás krisztusi párhuzama - lírai közhely, banalitás. József Attilával kapcsolatban azonban mintha felcserélődne a költői képek, hasonlatok hagyományos munkamegosztása, és az, amire hasonlítanak - a költő élete -, visszaadná eredeti fényét és költőiséget annak, amihez hasonlítják: a bibliai legendának. Mintha a két út: a valóságos és a mitikus lényegének megrendítő azonossága - az elcsépelt párhuzam vitathatatlan helyénvalósága - letörölné ez alkalommal az elkoptatottság bélyegét erről a számtalanszor felhasznált jelképről és metaforáról. S aki számára e párhuzam, a vonat alatt meghalt szomorú sorsú költő és a keresztre feszített istenfiú között - akár vallásos érzülete, akár tudományos szocialista meggyőződése miatt - bántónak tűnik, blaszfémiaként hat, az magától a költőtől kap feleletet ellenérzésére."

15 Frissebb példák is adódnak. Ezeket Sajó László gyűjtésére támaszkodva ismertethetjük. Sajó először Török Gábornak a Medáliákkal kapcsolatos kijelentését idézi, amely így hangzik: „Összesereglett a ciklus, mint a költő tizenkét tanítványa". Ez-