Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Tverdota György: Az életrajz mint Passió. József Attila első életrajzi vázlatai

tek, utalva a nyomorúsággal és fájdalommal telt harminckét esztendőre, a költő testi-lelki megpróbáltatásaira és önmagába fordulására. Az említett beszédeknek ezeket a részleteit korábban a nekrológ-beli megindító funkció megnyilvánulásaiként írtuk le. Az emberi sors fordulatának vagy az életajz egy-egy részletének vagy egészének olyan felidézései a szóban forgó részletek, amelyek a hallgató vagy olvasó érzelmi megmozgatását hajtják végre. Mivel azonban a szárszói öngyilkosság okozta traumát nehezen tudta feldolgozni a közvélemény, mivel úgy ítélték meg, hogy az ő esetében egy kivételes ember életből való távozásáról volt szó, aki felbecsülhetetlen értékű szellemi javakkal ajándékozta meg nemzetét, továbbá halálával egy szépen ívelő, sokat igérő pálya tört nagyon korán derékba, ezért az életrajzának föltett kérdés nem veszítette érvényét azután sem, hogy a szenzációéhes sajtó megszűnt a tragédia véres részleteit taglalni. Sőt, még szigorúbb és ünnepélyesebb formát öltött: „Mi volt a költő szörnyű titka?";

2 vagy pedig általánosabban fogalmazódott meg: Hogyan jutott odáig a magyar irodalomnak ez a rendkívüli személyisége, hogy a szárszói síneken kellett nyomorultul elpusztulnia? A válaszkeresés a tágabb értelemben vett nekrológokban bontakozott ki, kivétel nélkül mindig a vég felől konstruálva meg az életrajzi vázlatokat, s kivétel nélkül mindig a megindítás céljának alárendelve azokat. Ha lapidáris tömörséggel kellett összefoglalni a költő életét, akkor ilyen mondatokba sűrítették a lényeget: „összezúzták a konfliktusok... felégette az örökös küzdelem".

3 Amikor mód nyílt bővebben szólni sorsáról, akkor ilyen és ehhez hasonló leírások születtek: „Mennyit szenvedett ez a fiatal költő! Megjárta az élet mélységeit, gyermekkorában, szüleinek nagy nyomorúsága miatt, menhelybe került, aztán volt hajósinas, kávéházi kenyérárus, rikkancs, eminens bölcsész, üldözött agitátor és lapszerkesztő. Csak éppen megélhetése nem volt soha... Harminckétéves volt. Nem bírta tovább. Fiatalságának szenvedései, hányódásai, koplalásai és csalódásai felőrölték idegzetét. Már évekkel ezelőtt voltak periódusai, amikor fel sem kelt az ágyból. Minek? Fázni, éhezni, fillérek után talpalni? Máskor meg lázasan dolgozott, írt, vitatkozott, elméleteket dolgozott ki, majd újra összecsuklott. Barátai tartották benne a lelket, amíg lehetett. Hívei, olvasói aggódva figyelték a sorsát és mindenfelé mélységes megdöbbenést keltett, amikor egy fél évvel ezelőtt híre terjedt, hogy búskomor lett és ideggyógyintézetbe került."

4 A költőt ért megpróbáltatások listája hol rövidebb, hol terjedelmesebb volt, egyes elemei kicserélődhettek. Ki korai árvaságát, ki gyermekkori libapásztorkodását vagy kukoricacsőszi „munkakörét", ki pedig az egyetemről történt eltanácsolását vagy irodalmi körökben méltatlan mellőzését tartotta fontosnak megemlíteni az életrajzi adatok, azaz az öngyilkosságot előkészítő vagy előidéző tényezők között. De a lényeg nem változott: a költő életét az életrajzi vázlatok kivétel nélkül mint szenvedések hosszú sorozatát írták le. A lista szinte nyomban a temetést követő napokban elkészült. Részletekben meglepően gazdag volt és a lehetőségekhez képest pontos ismeretekről tanúskodott. A magyarázat egyszerű: ezek az írások tudva vagy tudatlanul, közvetlenül vagy másodkézből ahhoz a nyomorrepertoárhoz nyúltak vissza, amely József Attila tudtával és beleegyezésével, a legendásítás vagy önlegendásítás szándékával íródtak, Juhász Gyula Szépség koldusa előszavától kezdve, a Molnár Tiborral készített interjúval bezárólag. A nyomorrepertoárról szólva megemlítettük, hogy a hangnem, amelyet a riportok, interjúk a költőt ért nélkülözéseket sorolván használtak, a pálya során fokozatosan elkomorodott. A megindításra törekvő életrajzi összefoglalások természetesen ezt a komor hangvételt örökölték, s a korábbi, hetyke, kihívóan derűs tónusú írásokból (egyebek között az előszeretetettel kiaknázott Németh Andor-féle 1928-as életrajzból) „csak" az anyagot vették át, átitatva azt a ké-