Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Császtvay Tünde: A halottak nem kérdeznek vissza

Császtvay Tünde A HALOTTAK NEM KÉRDEZNEK VISSZA A lehetőségek tehát beláthatatlanok. De mire használható egy élő klasszikus? Különös, kegyeletteli vállalkozásba fogott Mikszáth Kálmán 1883 elején. A Jó könyvek a magyar név számára című sorozatban verses életrajzot írt egy komáromi fiúról, ki a világot hódította meg. „Világverő Mátyás dolgát hallottátok; Szent István jobb kezét még most is látjátok; Szent László kardjának sullogása hallik A felhőkben most is, amikor baj van itt. Sokat munkálkodtak, sokat igyekeztek Tartományokat és fényt, nevet szereztek. Csötlöttek-botlottak ország jóvoltáért A dicsőségből egy parányi sugárért; S bár hálával mondjuk, legyen nevük áldott, Mégis más volt, aki az egész világot Meghódítá nekünk - még pedig vér nélkül, S nem sugarakat szór ránk a dicsőségből, Hanem teli kézzel egy-egy fénylő napot S emel a külföld is előttünk kalapot. Majd elmondom mindjárt jó magyarom ki a' De addig se gondold kedves atyámfia. Hogy valami király, vagy egy nagy úr támadt Ki hadai révén müveit ily csodákat; Hej nem született az bíboros párnákon, Se fényes kastélyban, sem nem pénzes zsákon. Illik azt minden jó magyarnak tudnia , Neve: Jókai Mór, ügyvédnek a fia." (Mikszáth 1883,1) A világhódító - mint az megtudhattuk - Jókai Mór, az ereje teljében lévő, akkor 58 éves írófejedelem. Gyulai Pál, a Jókaival szemben elfogult kritikus, Budapesti Szemle-beli cikkében jó érzékkel jelezte a Mikszáth-dolgozat furcsaságait, így fejezetcímeimet tőle vettem. „Mikszáth Kálmán nem elbeszéléssel kínálja meg a vállalat olvasóit, hanem egy verses életrajzzal, Jókai életrajzával. Nem mondhatjuk, hogy e kétes becsű műfaj nem való e vállalatba, sőt, ha valahol, talán leginkább itt van helyén, de az ilyen, mely tele léhasággal, hízelgéssel és valótlansággal, bizonyára nem a nép kezébe adandó. Valóban meg