Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Szajbély Mihály: Kép és árnykép: Vajda János és az utókor

Szajbély Mihály KEP ES ÁRNYKÉP: VAJDA JÁNOS ÉS AZ UTÓKOR Elképzelem Kazinczy Ferencet, amint odaülteti a fiatal Kölcseyt a gyertya és a falra erősített fehér papírlap közé, mozdulatlanságra inti, majd gondosan végigvezeti irónját a fény és az árnyék választóvonalán. Keze nyomán kibontakozik az arc körvonala, homlok, orr, száj, áll, nézi az eredményt és eltöpreng a műfaj korlátain. Mert az árnykép nagyon pontos és nagyon pontatlan egyszerre: hűen megörökíti az arcélt - de csak az arcélt örökíti meg. XV Lajos pénzügyminiszterének, Etienne de Silhouette-nek a találmányát a 19. század közepére kiszorították az egyre tökéletesedő daguerrotypiák. Vajda Jánosról is több fénykép maradt ránk, a róla szóló korabeli kritikák, későbbi visszaemlékezések és tanulmányok legtöbbjét lapozgatva azonban mintha árnyékrajz bontakozna ki előttünk. Kemény és kontúros arcél, Vajda János, a magányos és mogorva ember, Vajda, a népnemzeti iskola üldözöttje, Vajda és Ady, Vajda, Reviczky, Komjáthy és a modern magyar születése... Mindez igaz, de csak része az igazságnak, szamárlétra a piktornak, ahhoz értő ember a falon leveszi árnyékodat, kevésbé fog hibázhatni a festő" Kazinczy Cserey Farkasnak (Kazinczy 1981,4). Arcél és körvonalak, semmit sem tozik, ha kitöltjük árnyalatokkal és más lesz mégis. Nem az igazi Vajda János, de alább a fényképe. Vajda János, 1879. P1M Müv. tár líra „Ha írta vállegVajda János emlékezete: az árnykép kialakulása Kedves dolog egy költőtől, ha élete vége felé járva olyan kulcsot ad életműve értelmezéséhez az utókor és az érettségire készülő diákok kezébe, amilyen Vajda Jánosnak Az üstökös (1882) című verse. Kedves dolog, ám öngyilkos gesztus is, mert a kép olyannyira találó és olyannyira erős, hogy minden mást eltakar; az egész életműre vonatkoztatja azt, ami annak csupán egy szakaszára igaz. Arra is csak bizonyos fenntartásokkal, hiszen Vajdát még életében (1896-ban) klasszikus költőnek nevezte Ignotus (Ignotus 1896, 77), Prém József pedig már 1884-ben megállapította: miközben egy csoport kritikus jó húsz esztendeje folyamatosan szemére veti a kritiká-