Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Keresztesné Várhelyi Ilona: „Lenge füvekből szőve reája hűs fedelet". Tényszerű és képszerű sírhatok Kölcsey lírájában
Kölcsey istenhitére, túlvilágképzetére, s így különösen érdekes lesz számunkra ez a motívum.** A tényleges sírhantok lírai tükröződése A képzelethez (1808) című versben a hold sírhalmokon nyugtatja szelíd tekintetét, s alattuk, keblükben kedves tetemek porladnak: a szülőké és Lottié. „Sírhalmok ! ah keserves érzés Vérzi bús szívemet Ti fedtétek mély boltotokba Szüléim testeket ! Sírhalmok ! a ti kebletekbe Sorvad szép Lottim is, Mint a virág, amely felette Sírjának hervadoz. " A szülők főként az anya sírja még visszarémlik több versében, pl. a Búcsú B... tőTben (1809), az IdeáP-ban (1813), a Szép Erdélyében (1838), de Lottival is találkozhatunk még, A végnyúgalomban (1810) érdekes módon nem a sírhant alatt, hanem a költő sírja felett állva, élőként: „Majd Lotti szép tekintetével / Borongva áll sírom felett", de a Lotti 4 című versben (1824) már ismét a túlvilágon. Lottinak ez a kétféle „élete" valószínűsíti, hogy a leány csupán a vágyott kedves, s ha gondolt is Kölcsey valakire, amikor Lottit emlegeti, az nem lehet más, mint egy álmosdi vagy sződemeteri gyermekszerelem, akit előbb csak a reménytelenség, később talán a tényleges halál választ el a költőtől. De talán akkor sem tévedünk sokat, ha magát a szerelemre vágyódást látjuk megtestesülni vagy elporladni e gyakran felidézett leány alakjában. A tényszerű sírhantok közé sorakoznak a pályatársak sírjai. Az Andalgásokban 5 (1811) Dayka sírkövére találunk, majd Rádaynak sírjánál 6 (1813) elmélkedhetünk Kölcseyvel 6 , vagy Kazinczyt 7 (1832) temetjük férfias erővel. De az Egy ifjú sírján 8 (1813) vagy A kedves sírján 9 (1811) is lelki szemeinkkel elmosódott neveket olvashatunk, vagy legalább találgathatjuk, kire is emlékeztetnek az általánosítás fátyolával borított fejfák. Vannak másfajta tényleges sírok is ebben a költészetben. Ezeket a valós sírokat a költői képzelet keresi föl csupán, élettapasztalatot vagy történelmi ismeretet rejtve a hantok alá. Itt idézhetők a Drégel (1825) és a Mi fénylik ott... sorai 10 , a Szép Lenka u (1820) hasonlata, a Remete (1823) vagy a Vész románcos jelenete 12 , az Éji temetés (1836) tényleges jogi esetből megelevenített képzelt balladája 13 , vagy éppen a cégényi monostor megnyílt sírboltja a Kölcsey (1831) című töredékében 14 . Képszerű sírhantok Több izgalmat jelenthetnek azok a Kölcsey-vérsek, amelyben a sírhantok allegorikus értelmet rejtenek, esetleg Kölcsey túlvilágképzetét tárják fel. Ezek a motívumok több módon is tipizálhatók. A tömörítés kényszere miatt most eltekintek a finomabb csoportosítási lehetőségektől, és a képszerű sírhantokat csupán két osztályba sorolom.
