Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Szilágyi Márton: Kármán József és a millennium. Az 1896. évi Kármán-emlékünnepség Losoncon

emiatt az igazgató hosszasan méltatlankodik is.

5 Ám amikor a sajtóbéli publikálás után bővebb terjedelemben, önálló kötetben kiadják Losoncon ugyanezt a dolgozatot

6

, természetesen Gresits írja az előszót; eszerint pedig Kovács Zoltán gimnazista kezdeményezte a gyűjtést azzal a három arannyal, amelyet a Madách-pályázatra beadott művével nyert.

7 Ez az előszó, a lelkes ifjúság spontán kezdeményezésének tünteti föl a gyűjtést, s a városi értelmiség, jelesül a gimnáziumigazgató csak mint az ötlet pártolója bukkan föl itt. Csakhogy Gresits iniciátori mivolta nemcsak a korábbi sajtóközlemények ennek ellentmondó állításai miatt, hanem a párhuzamok miatt is valószínű: a XIX. század végi, vidéki kulturális önszerveződések (pl. a múzeumalapítások vagy bizonyos helyi népművészeti hagyományok iparművészetté fejlesztése) mindig egyegy agilis személyiség erőterében jöttek létre, s intézményesülésük is attól függött, meddig állt mögöttük a személyiség ereje.

8 Egy magányos gimnazista kezdeményező lelkesedése pedig azért is nehezen hihető, mert a Gresits megnevezte ifjú apja Losonc közjegyzője és királyi tanácsos volt (VÚ 1896. jún. 7. 381-382). Tehát Kármán emlékének megörökítése valószínűleg inkább a városi intelligencia bizonyos csoportjának lehetett a terve - annál inkább, mert a szervezésben Gresits és az apa, Kovács Ferenc mellett kezdettől részt vett egy gimnáziumi tanár, Ambrus Mór is (VÚ 1896. jún. 7. 381-382) -, ám tudatosan igyekeztek legendásítani a kezdeteket.

9 Nem véletlen az sem, hogy miért éppen ekkor látszott fontosnak Kármán József Losonc szempontjából, s ez szintén egy értelmiségi csoport érdekével harmonizált. 1890-ben bontakozott ki ugyanis az a vármegyei belső vita, amely a megyeszékhely Losoncra való áthelyezését kívánta elérni - kiváltva ezzel az addigi központ, Balassagyarmat komoly ellenkezését. Az alapvetően a megyei közgyűlésen lezajló összeütközések, amelyek fél évtizedre meghatározták a helyi politikát, természetesen elvezettek egy hírlapi polémiához.

10 A vita során Losonc mellett felhozott érvek némelyike - pl. a magyarság kultúrmissziója a szláv népek irányába - beleépült a Kármánünnepség szónoklataiba is, részben úgy, mintha az író eredeti szándékainak fölemlegetéséről lenne csak szó.

11 Mindez azt látszik erősíteni, hogy Kármán személyében a helyi értelmiség néhány hangadója a város kulturális tradíciójának szimbólumát fedezte föl, s ennek a hagyománynak a föltalálásával a politikai legitimációhoz is szolgáltatott muníciót. Jellemző, hogy erre a harcmodorra Balassagyarmat valóban nem tudott méltóképpen felelni: míg Losoncon a millenniumi ünnepség tartalmi mozzanatává a nemzeti klasszikussá átstilizált Kármán méltatása válik, addig Balassagyarmaton a kulturális hitelesítés teljesen hiányzik.

12 Gresits 1890-es fölhívása Kármán emlékének megörökítésére még nélkülözte a konkrét elképzeléseket. Az igazgató a spontán gyűjtés lendületére számított mint anyagi bázisra. Csakhogy ez a megoldás - tipikus módon, gondoljunk a Nemzeti Színház érdekében indított gyűjtések periodikusan ismétlődő, hasonló sorsára - csőKármán József obeliszkje (1896-tól 1945-ig eredeti helyén állt, 1969-ben újra felállították a református templom kertjében)