Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Szilágyi Márton: Kármán József és a millennium. Az 1896. évi Kármán-emlékünnepség Losoncon

döt mondott, a kezdeti lendület egy idő után megfogyott. Mivel 1895-ig csak 750 forint gyűlt össze, Gresits - úgy is, mint a Kármán-emlékbizottság elnöke - a kezdeményezés áüdeologizálásával igyekezett segíteni az ügyön. Fölvetette, hogy a Kármán-emlék fölavatása „a millennium országos ünnepének helyi mozzanataival szerves összefüggésbe hozassék." Emellett pedig konkretizálta is a tervet: ne legyen szobor, mert egyrészt csekély az összeg, másrészt pedig úgysincs portré Kármánról; célszerűbb lenne egy obeliszk. Ajánlotta viszont egy temetői síremlék felállítását; ehhez csatlakozott aztán Kovács Ferenc azon indítványa, hogy lássák el emléktáblával azt a házat is, amelynek a telkén Kármán szülőháza állott. (LH 1895, nov. 19. 3) Ezen hármas terv határozta meg a továbbiakban az ünnepség előkészületeit, de még ez az elképzelés is módosult, részben anyagi okok miatt: a síremlék felállítására ugyanis csak egy évvel a millennium után, 1897. június 3-án került sor.

13 Éppen a Gresits-féle terv tárta föl azonban azt is, hogy Losoncon nem található semmiféle Kármán-relikvia. Láttuk, a szülőház már nem volt fellelhető, az emléktábla egy másik, újabb épületre került. Nem bizonyult azonosíthatónak a sír sem, mivel nem lehetett eldönteni, hogy a három szóba jöhető közül melyik rejti az író földi maradványait ezért a sírkövet az út mentén voltak kénytelenek felállítani.

14 Az obeliszk helyének meghatározásában pedig nem érvényesült olyan megfontolás, hogy valamely, közvetlenül Kármánhoz köthető helyszín jelöltessék ki általa: nyilván nem függetlenül Gresits ambíciójától, a főgimnázium elé, a Teleki-sétányra került, mondván, itt jól megközelíthető.

15 Az ünnepi beszédek és az ünnepségről beszámoló újságcikkek azonban már természetesen nem ezt a bizonytalanságot hangsúlyozták: az emléktáblával megjelölt házat Kármán szülőházaként emlegették, a síremlék pedig a valódi sír megjelölésének monumentumává minősült át.

16 Mindehhez hozzászámítandó még az ünnep időzítésének legalább ennyire problematikus mivolta. Jellemző ugyanis, hogy noha Kármán halálának színhelyéül minden kétség nélkül Losoncot jelölte meg a hagyomány - úgy, ahogyan ezt Toldy, Schedius Lajos nyomán 1843-ban rögzítette -, ennek pontos időpontját semmiféle helyi tradíció nem őrizte meg. A születés időpontja ez esetben azért nem jöhetett szóba az ünnepséget befolyásoló tényezőként, mert az semmiképpen nem adta volna ki a centenáriumot; igaz, ezt a dátumot sem ismerjük pontosan.

17 A centenáriumi megemlékezés alkalmául mindazonáltal 1895 kínálkozott volna, hiszen Toldy 1795öt adta meg a halál évéül. Ekkor valóban fölvette a Kármán nevet egy helyi kiadóvállalat és fölmerült egy utca elnevezésének szükségessége is (LH 1895. aug. 17. 2) ám a százéves évforduló eme lehetőségét, éppen az adakozás kudarca miatt, a Kármán-emlékbizottság lekéste.

18 Nem utolsósorban ez is indokolhatta Gresits taktikáját, a millenniumra való átütemezést. Ebből adódott aztán egy sajátos kettősség: az obeliszk felirata a halálozás 100. évfordulóját állította, míg az egyik szónok, Hegedűs István a 101. évről beszélt.

19 Ráadásul mindkét állításban lehet igazság: hiszen nem ismerjük Kármán halálának évét sem teljes bizonyossággal, s ilyenformán nem lehet kizárni 1796-ot sem.

20 A losonci millenniumi ünnepséget mindenesetre 1896. május 25re tűzték ki (az országos kiállítás május 2-án nyílt meg), s ez a dátum meglehetősen közel volt a Martinovicsék 1795. május 20-i kivégzésének centenáriumához. Ez a párhuzam elő is került az egyik ünnepi beszédben, mondván: 100 éve ezen a napon esett sorvasztó betegségbe Kármán.

21 Ennek az állításnak ugyanaz a referenciája, mint annak, hogy a síremlék felavatásának napjául június 3-át választották egy évvel később. Ez utóbbi napot ugyanis Baráth Ferenc rögzítette a halál dátumaként, hivatkozva Kármán - akkor 82 éves - unokahúgára, aki saját bevallása szerint keveset tudott az íróról, a kezénél lévő irományok pedig már az 1849-es losonci tűzvészben megsemmisültek. Az idős hölgy a következőképpen mesélte el az író utolsó napjait: "Részt vett [ti.