Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Dávidházi Péter: „Iszonyodnám enmagam előtt". Egy írói Oidipusz-komplexum drámája

Bajza, Bártfay, Helmeczy, Stettner) „azzal akarta 1830. év első napját emlékezetre méltóvá tenni, hogy tagjai egymást a baráti Te nevezetre szabadították-fel", őt ezúton szólítják fel csatlakozásra, sőt mindenki aláírásával pecsételte meg a közös óhajt.

23 Félreérthetetlenül utal az efféle aktus korabeli jelentőségére, hogy Szemere Pál lelkendezve számol be Kölcseynek egy hasonló kiváltság elnyeréséről: „Bajzaschedel-Vörösmartyékkal nem úrszolga és szolgaúr, hanem te-ismerős, te-frigyes vagyok immár. Eletem legszebb keresménye!"

24 Szemere kitörő öröme itt szóbeli tegeződésnek szólt; a pusztán írásbeli szintén sokat jelentett, de mégsem ennyit, és okai másfélék is lehettek. Nemegyszer olvashatunk magázódó levélbe ékelt tegező érzelemkitörést; Schedel Berlinből 1829. november 12-én Vörösmartynak írt magázó levelet, melyben a honvágy néhány felkiáltása képez ilyen nyelvtani kivételt

25 1827. november 27-én kelt levelébe pedig, Kölcseyhez, egy egész bekezdésnyi tegező magasztalást iktat, épp miután szakrális metaforikájú nyelvezetre váltott (Kölcsey a nemzet Mózese; ő hozta fel a napot; legyen mártírja a nemzet művelődésének), ami mintegy lélektanilag indokolja a táradalmi kötöttségek és nyelvszokások átmeneti feloldását.

26 Előfordulhatott, hogy két fiatal író, akik még sosem látták egymást, mintegy előlegezett barátsággal tegeződik már első levélváltásukban, mint Kölcsey és Döbrentei 1813 őszén,

27 ezt azonban a kivételnek járó szenvedélyes retorikával illett megokolni. Szentmiklóssy Alajos első levelét tegeződve írta Vörösmartynak. 1829. december 9-én, de hiába indokolta azzal, hogy elvégre egyazon anyának, a hazának gyermekei ők, ami testvéri ölelésre és összefogásra kötelez, ékesszólása nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy a költőt válaszra bírja.

28 Közvetve a szóbeli tegeződés jelentőségére vall, hogy érzelmi fedezetének esetenkénti hiánya milyen heves visszatetszést váltott ki; erre utal Fáy András méltatlankodása, aki azért kívánkozott haza barátai közé a pozsonyi országgyűlés könnyen fraternizáló légköréből, mert őszinte szóra vágyott. „Én itt per te vagyok nagy részével Táblánknak, forog köztünk a' barát-nevezet 's kézszorítás; de a' szív csak ugyan hidegen marad köztünk; non fit hoc verbis, non tarn cito Marce fili!"

29 A te szócska csakugyan nem intézhetett el mindent egycsapásra, de sok különbséget áthidalhatott, valamiféle összetartozást sugallt, s Toldynak részben ezért is volt rá szüksége. Ami Kazinczyt illeti, ő egész életében átérezte, a szokásosnál is fogékonyabban, az érintkezési formák jelentésének finom árnyalatait. Másfél hónappal esküvője után, házassága boldogságát ecsetelve, egy spontán kialakult megszólítási szertartásukkal büszkélkedik Kis Jánosnak: „valamíg a' nap a firmamentumon van", feleségével németül beszélnek, mégpedig többnyire magázódva, „hogy magunkat emlékeztessük, hogy egymást becsülnünk kell", napszállta után azonban áttérnek a tegeződésre, immár magyarul.

30 Kölcseyt már 1810-ben fölmenti azalól, hogy Tekintetes Urazza őt („hagyja el a' titulaturát levelében. Mi barátok is, rokonok is vagyunk"), amikor azonban néhány év múlva Kölcsey odáig hevül, hogy tegező levelet küld neki, hiába indokolja lelkesülten („Forróbb vagyok mint sem a' hideg ceremóniáinak minden kötelékit öszve nem kellene tépnem [...] Erezzed boldogságomat, érezd mi teszen engem büszkévé Véled is Nagy Férjfiú a' barátságnak legbiztosabb hangján szóllani"), Kazinczy nem támogatja a kezdeményezést, mely így elszigetelt kísérlet marad.

31 írói levelezésében a tegeződésre áttérés, netán a magázódásra visszatérés mindig érzelmi váltást jelez, a személyes találkozás ritka alkalmaikor pedig nyilván még jobban ügyelt a szóbeli érintkezés megfelelő formájának kiválasztására. Mi több, Toldy apai tegezést szeretett volna hallani. A kívánság ismerős lehetett Kazinczynak. Aki annyi ifjat fedezett föl, mint ő, azt persze számosan tekintették (valamennyire) szellemi apjuknak, s olykor benne is megdobbant az apai szív egy-