Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)
III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Dávidházi Péter: „Iszonyodnám enmagam előtt". Egy írói Oidipusz-komplexum drámája
tudomású volt, hogy az íróvá avatást a széphalmi vezér levélben gyakorolta, s persze jóval szélesebb körben, mint Virág. Toldy később irodalomtörténetében is megemlékezik arról, hogy Kazinczy levelezése egy egész irodalmi élet sokrétű feladatait ellátta, többek közt „a kezdők nála kerestek buzdítást, tanácsot". 21 Ettől a mestertől ő maga sokkal többet kapott, mint amennyit problémátlanul föl tudhatott dolgozni magában, s így persze előbb-utóbb belső önállóságát is tőle kellett féltenie. Küzdelmes nyelvi befogadtatását, legalábbis íróként, nélküle nem tudta volna kivívni: a németajkú család fia, aki iskolában tanult magyarul, és szüleivel életük végéig csak németül beszélhetett (különben nem értették volna meg), írói nyelvét a Kazinczy megújította irodalmi nyelv gyors elsajátításával iparkodik kialakítani, ezért első fordítói és költői termését barátján kívül főként vele igyekszik megbíráltatni, jóváhagyatásukat remélve, s amikor szertelen újításait az idős mester meg-megsokallja, intelmeit hajlandó (némi vonakodás után) megszívlelni, s azok idővel beépülnek egyre arányosabb, magabiztosabb és kiegyensúlyozattabb értekező prózájába. Amikor elhatározza, mégpedig pályaválasztási vívódásainak lezárulásának sorsdöntő pillanatában, hogy családi vezetékneve helyett írói névként fölveszi a Toldyt, barátján kívül megintcsak Kazinczyval beszéli meg (levélben) a dolgot, s a széphalmi mentortól kap hozzá tapintatos lélektani bátorítást: tedd meg bátran, rég vártam erre s örülök neki, ezáltal is légy, ami lenni akarsz, a helyedben ugyanezt tenném. S nemcsak az anyanyelv helyébe lépő új nyelv, s az apai név helyébe illesztett írói név felvétele zajlott a befogadó apa segítségével, hanem az írói és irodalomtudósi szerepkör kiválasztása is, s mindezek révén a társadalmi hierarchiába való betagozódás. A fiatalember asszimilációját és autorizációját egyaránt Kazinczy támogatta leginkább; magateremtette új identitásának jóváhagyását elsősorban tőle várta és neki köszönhette. „Milylyel fiu atyjához siet": a családias bensőség szimbolikája felé Kapcsolatuk azzal kezdődött, 1822-ben, hogy egy Schedel nevezetű ismeretlen siheder szolgálatkész levelet írt a nagy Kazinczynak. A mester jóindulatú válasza után öt és fél évig szorgosan leveleztek, de még nem látták egymást, - amikor Kazinczy egyszercsak bejelenti: Pestre látogat. Az immár fölcseperedett, huszonkét esztendős ifjú összeszedi bátorságát és (1827. december 18-án) előhozakodik egy sokatmondó kéréssel. „Midőn itt lesz az óra, melyben látni foglak, kettőztesd szerencsémet az által, hogy azon kedves szócskával szólíts, melylyel az atya fiát szokta." Mint kiderül a folytatásból, a te szócskát szeretné hallani, s vele a tegeződés kiváltságát megkapni személyes érintkezési formaként is (levélben már tegeződtek, de ebből akkoriban nem következett, hogy élőszóban is megtehetik), ahogy Virág Benedek tegezte őt, az otthonosság boldog érzetét keltve benne, amíg szakállt nem kezdett viselni. Virág, sejthetően, a felnőtté válás jelének tekintette a szakállt, s láttára nyomban áttért a magázásra, az immár Kazinczyn csüggő tanítvány azonban most a vágyott apa-fiúi kapcsolat szimbólumának érzi e kiváltságot, s ezért szeretné megkapni. „Tedd, Tek. Ur! hogy én mindenkor oly örömmel siessek hozzád, milylyel fiu atyjához siet. Ez helyes viszonya a mesternek a tanítványhoz." 22 Az ismétlés elárulja, hogy a kérés tétje fontosabb, mint maga a kérés. A korabeli szokásokhoz képest persze az a szócska sem volt csekélység, amit a fiatalember kért. Birtoklásához egy láthatatlan, de jól kitapintható falat kellett áttörni. Ekkor még a fiatal irodalom nagyjából egyívású jelesei sem tegeződtek, s amikor néhány évvel később elszánják rá magukat, valóságos kis szertartással adják meg a módját. Bajza tudósítja a külföldön utazgató Toldyt, hogy társaságuk (Vörösmarty,