Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

III. SZERTARTÁSOK (az írói összejövetelektől az emlékünnepélyekig) - Fábri Anna: „Sohasem volt ily compact egyetértés" - A Kazinczy-ünnep - 1859

kel együtt - nemegyszer „könnyek között" - hallgatta, énekelte a nemzeti énekeket. A Himnusz és Szózat „nemzeti imává" magasztosulásának történetében is fontos állomások a Kazinczy-centenárium rendezvényei.

13 Az 1859-es év külpolitikai eseményei - mindenekelőtt a magentai és solferinoi katonai vereségek - nyomán megélénkülő belpolitikai élet mozgásai igen határozott nyomokat hagytak a Kazinczy-ünnepek néhány hónapos történetében. A konzervatív főúri és a Kossuth emigrációval kapcsolatot tartó liberális ellenzék egymáshoz való közeledése már az első ünnepélyek szervezésében is megmutatkozott, de szoros együttműködésre csak a következő hónapokban került sor. A rendezői-szervezői feladatok ellátásában az Akadémia mellett eleinte a protestáns tanintézetek jártak az élen: falaik között nemcsak a nemzeti kultúra apostolát, hanem a magyar protestáns szellemiség egyik jeles képviselőjét is ünnepelték Kazinczyban. A későbbi megemlékezések többségét (több mint háromnegyedét) azonban már széleskörű társadalmi összefogás hívta életre. A szervezésben most már a kaszinók és egyesületek

14 (némelykor pedig magánszemélyek és baráti társaságok) játszottak meghatározó szerepet. Úgy látszik, mindennek egyik okát a protestáns pátens elleni egyre szélesebb hullámokat vető tiltakozásban kell keresnünk. Ha az 1860-ban megjelentetett Kazinczy-album beszámolóit elemezzük, meglepő élességgel rajzolódik elénk a tendencia: a novemberi, de főként a decemberi rendezvények, azaz az összesnek jóval több, mint fele a protestáns vidékeken, az ország keleti vidékein sűrűsödött. Abban a tényben azonban, hogy e megemlékezéseknek nagy részére éppen Erdélyben, s november vége után került sor, az Erdélyi Múzeum Egylet november 23-i megalakulásán intonált nemzeti szellemű megmozdulásokhoz való csatlakozás szándéka is világosan kifejeződik.

15 Nem kétséges, hogy a politikai változások nyomán kialakult általános (nemzetiségi, felekezeti, politikai, sőt rendies jellegű) fraternizálás hangulatát, amely egyre erőteljesebben határozta meg az 1859/60-as év fordulóját, a Kazinczy-ünnepek is elmélyítették. Nemzetiségi településeken olykor nem magyar nyelven emlékeztek meg az ünnep hőséről,

16 a Kazinczy-lakomákon német, román pohárköszöntők is elhangzottak, céhek dalárdái fokozták az ünnepi varázst, grófnők parasztlánykák társaságában mutattak be hódoló áldozatot a nagy férfiú emlékének

17 - katolikusok és protestánsok, konzervatívok és a függetlenségi eszme harcos hívei, fiatalok és öregek, férfiak és nők együtt ünnepeltek.

18 Megfigyelhető, hogy a napok és hetek múlásával a magát az ünneppel is megerősíteni és reprezentálni vágyó „magyar művészet" és akadémiai szellem mind kevésbé tudta megőrizni vezérszerepét. A vidéki műkedvelők (ideértve egyes helyi színtársulatokat is) távol az akadémia vigyázó tekintetétől, a közönség familiáris, együttérző jóindulatát élvezve, merészen továbbfejlesztették az első ünnepségek teátrális mozzanatait,

19 s eközben természetesen a közszereplés minden személyes előnyét kihasználták. Kötelességszerűen megszólaltatták ugyan az akadémiai Kazinczy-ódapályázat koszorúzottjait, a közelmúlt klasszikusait s a neves kortársakat, de általában nem elégedtek meg az előadói babérokkal és saját szerzeményeikkel is színreléptek. S ilyenek sokan, egyre többen akadtak. Titkos költők és zeneszerzők, színészek és színésznők, előadóművészek és művésznők serege élvezte ki a siker minden örömét.

20 A műkedvelői jelleg eluralkodása figyelmeztető jel lehetett az esztétikai szempontokra kényesen ügyelő elitművészet és tudományosság számára: a közönség közel (sőt: olykor a legközelebb) akarja érezni magához a művészetet, s kegyeit csak az élvezheti, aki e közelségnek legalább a látszatát képes megteremteni. Az is kitűnt, hogy a vidéki rendezvényeken az igazi sikereket olyan beszédek aratták, amelyek