Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

II. TÁRGYAK (a halotti maszktól az emlékszobrokig) - Botka Ferenc: Emlékház vagy/és archívum. Gondolatok Déry Tibor hagyatéka és utóélete kapcsán

meg az író gyakori vándorlásai során. A délkeleti Kárpátokat ábrázoló térképlapok segítségével például egyértelműen sikerült azonosítani Déry 1937-ben tett erdélyi útjának útvonalát: a térkép pontosan kiegészítette a sajtó alá rendezett naplófeljegyzések részleteit. (Botka 1994,105-125) - Külön kell szólnom a folyóiratokról, amelyek részben a művek publikációit tartalmazzák, részben fogódzót adnak az író szellemi tájékozódásához. Egyedülállóan fontosak ebből a szempontból a hatvanas és hetvenes évek külföldi folyóiratai: a Der Monat, a Preuves, az Encounter, a Forum, az II Tempo Présente, hogy csak a fontosabbakat említsem. A belőlük szerzett információk nem egyszer térnek vissza a híres Napok hordalékaiban: azokban a publicisztikai írásokban, amelyek korunk fenyegető gondjait, a környezetszennyezést, a jóléti társadalom ellentmondásait, a harmadik világ túlszaporodását tették annak idején úttörő módon szóvá. S lényegében véve idetartoznak a különféle újságkivágatok is. A hamburgi Die Zeit adta az ösztönzést, hogy Déry a nagyipari állattenyésztés, a csirkegyárak termelésének gondjait felvesse. A másik hamburgi lap, a Der Stern egy közleménye A gyilkos és én című öregkori remekmű forrásává vált. A hagyaték elkülönített részében találjuk a fotókat. Jelentős részük családi vonatkozású. Segítségükkel nemcsak az életrajzot tudjuk megeleveníteni, hanem a budapesti polgárság századfordulós divatját és életvitelét is. S ha megérzésemre hallgatok, talán nem tévedek, ha feltételezem: e fotók között idővel felfedezhetők A befejezetlen mondat számos szereplőjének prototípusa is. - Végül meg kell említenem a különféle városképeket ábrázoló levelezőlap gyűjteményt is. Dérynék jó szokása volt, hogy egyegy újonnan megismert városról minden elképzelhető ábrázolást megvásárolt. S ezeket nemcsak megőrizte, hanem a legtöbbször a látogatás keltezését is rávezette a hátlapjukra. Ugye nem kell ehhez további kommentár? Az életrajz formába öntése, de még egyes művek forrásvidéke sem deríthető fel nélkülük. S talán az sem szorul bővebb kifejtésre, hogy ez a hallatlanul gazdag dokumentum-együttes, illetve annak feldolgozása és feltárása szintén az irodalmi kultusz egyfajta formájaként értelmezhető. Az alábbiakban e kultusz-építés „szövegcentrikus" változatát szeretném felvázolni. A Déry-archívumnak elnevezett program a hagyaték jórészt ismeretlen, elfeledett vagy nehezen hozzáférhető egységeit szeretné egy kiadványsorozat formájában közzétenni. Célja az lenne, hogy hozzásegítsen a művek és az életrajz megismeréséhez és hiteles teljességgel adjon képet az író fogadtatásáról. Tekintettel arra, hogy a hetvenes években közzétett ún. „életműkiadásban" az író meglehetősen szigorúan válogatott, nagyon sok, főleg a tízes és húszas években megjelent műve lappang különböző újságokban és folyóiratokban. A sorozat első öt kötete ezeket tartalmazná: 1. Korai elbeszélések (1917-1920) 2. Versek (1917-1941) 3. Kommersz elbeszélések, ponyvák (1921-1941) 4. A menekülő ember című regény (1922) 5. Nyilatkozatok, jegyzetek A következő négy kötet a művek recepcióját fogná egybe. - Hogy az ilyen természetű összefoglalás milyen hasznos, azt elég a Kortársak József Attiláról című válogatás példájával érzékeltetnem. Hozzátéve: hogy tervezett kötetünkbe az életmű külföldi - s a magyar irodalomtörténeti köztudat előtt szinte teljesen ismeretlen - visszhangja is beletartozik. Holott Dérynék olyan ismert méltatói voltak, mint Ernst Fischer, Rudolf Härtung, Jean Rousselot, Francois Bondy, stb. A kötetek tervezett sorrendje a következő: 6. A pályakezdés és A befejezetlen mondat recepciója