Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

TÜSKÉS TIBOR: „Merre, hogyan?" (Kísérlet egy Pilinszky-vers értelmezésére)

össze - meglehetősen rejtélyes jelentésteremtéssel" - írja, bár szerintem a versben semmiféle utalás nem történik a föltámadásra. Ugyanitt Szabolcsi Miklós egyik kritikájára hivatkozva

4 beszél a kötet verseinek nyelvi „lakonizmusáról", mely - szerinte - „a művek értelmezését és értékelését" nehezíti meg: „esetenként a szóanyag nagyobb része is »bizonytalan távolba mutató névmás és kötőszó« (pl. Merre, hogyan?)" - írja, bár a versre elsősorban éppen nem a „névmás és kötőszó" jellemző (s adja kezünkbe a megértéshez a kulcsot), hanem metaforái. A verset Kuklay Antal is fölvette könyvébe, melyben a költő verseit közelebbi és távolabbi asszociációs anyaggal, meditativ gondolatokkal kíséri. Ezúttal a verssel kapcsolatos gondolatai - bár sem a verstől, sem Pilinszky gondolatvilágától nem idegenek - inkább távolabbiak, mint közelebbiek. Kuklay Antal is a szöveg egyetlen motívumát, a vereség fogalmát ragadja ki, és ehhez fűzi képzettársításait. „Sikerorientált civilizációnk génjeinkbe programozza a nagyhatalmak jelszavát: Előre diadalmasan! De »Isten időről időre átvérzi a történelem szövetet«. A kis népek elbukott szabadságharcai és a nagy tömegek iszonyú szenvedései a bennük rejtőző végtelen Isten, a vereség Istene igéjét hirdetik: »Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa !«

5 Pilinszky költészete megértésének kulcsa képeinek vizsgálatában van. Amikor a lektorok és a kritikusok elutasították költészetét, képeire hivatkoztak. Amikor az értelmezők védelmére keltek, hasonlóképpen a költői képhasználat felől közelítették meg líráját. Pilinszky verseinek képvilága az időben változó; mintegy költői pályájának korszakai jellemezhetők általuk. Első kötetében öt vers közül legalább négyben előfordul az éjszaka és a csillagok. Korai verseiben sokat szerepel még a tenger, a tó, a part, a hal, a háló. Továbbá az angyal, az ég, a mennyország - de ekkor még jobbára szakrális tartalom nélkül. A háborús élményeket idéző versekbe az ól, a vályú, a fogoly, a vesztőhely, a rabruha, a féreg képzete szövődik. Már a Harmadnapon kötetben jelentkezik a keresztény-katolikus vallás és liturgia metaforavilága; gyakran verscímbe emelve: Piéta, Passió, Apokrif, illetve hangsúlyos versmotívumként, pl. a tékozló fiú képzete. A Nagyvárosi ikonok verseiben meghatározó szerepet kap a katolikus, illetve ortodox liturgia számos kifejezése: ikon, Introitusz, Fehérpiéta, Passió, Szent Lator - az ikon a kötet címében, a többi kifejezés pedig verscímként. Annak igazolására, hogy maga a költő is mennyire meghatározó szerepet szán ezeknek a metaforáknak, Címerem című későbbi versének egyik sorát idézzük: „Szög és olaj lehetne címerem". Természetesen a két szó itt sem a vaskereskedés leltárkönyvében szereplő vagy egy élelmiszerboltot árujaként meghatározott jelentést hordozza, hanem azt a többlettartalmat, amit a keresztény liturgiában nyertek, az idézett vers szavaival: a nyomorúság és a kegyelem, köznapibb szavakkal: a szenvedés és a boldogság szinonimájaként. A Merre, hogyan? a kihagyásos vers példája: több benne a kimondatlan, mint a kimondott. A kimondott: a két állókép, a katonák és a tenger képe, valamint a