Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

TÜSKÉS TIBOR: „Merre, hogyan?" (Kísérlet egy Pilinszky-vers értelmezésére)

használ kérdőjelet.) A címben szereplő - s ezáltal hangsúlyozott - kérdés a katekizmus legelső kérdését juttatja eszünkbe: Mi végre vagyunk a világon? A két kérdés Pilinszkynél is létkérdést érint: a térre, a folytatás, a változás, az emberi létezés helyére (irányára) és módjára (állapotára utal. A vers hatásához nyomtatott képe is hozzátartozik. Itt a vers nem kötött, strófikus szerkezetű, mint a korai Pilinszky-lírában. A cím után következő öt sor tagolása: 1+2 + 2 sor. A három szakasz: három lélegzetvétel. Minden sor önálló, nagybetűvel kezdődő és ponttal záródó mondat, pontosabban: igei állítmány nélküli hiányos mondat. Terjedelmük egyre hosszabb, egyre több bővítménnyel gazdagodik. A sorok szószáma (névelők nélkül) 2, 3, 2, 2, 3, 4. A szótagok száma ugyancsak növekvő: 4, 4, 7, 6, 12, 15. A címben megfogalmazott kérdésre a válasz először elutasító. De nem egyszerűen tagadó. A KZ-oratóriumban többször és hangsúlyos helyen - az oratórium elején és végén - a megismételt tagadó válasz egyszerűen így hangzik: „Én nem tudom." A versben a válasz hetyke, kihívó, felkiáltójel nélkül is kopogó, kemény mássalhangzókkal - m, t, d - többszörösen átszőtt. A sorkihagyás lélegzetvételnyi csendje elég, hogy a költő visszavonuljon, s a címben megfogalmazott kérdésre választ keressen. A címbeli két párhuzamos kérdőszóra a két válasz is párhuzamos: „Amerre...", „Ahogyan..." Mind a helyet, mind a módot egy-egy kép fejezi ki: a katonák és a tenger képe. Újabb lélegzetvételnyi csend (sorkihagyás) következik a vers szerkezetében. És újabb két párhuzamos mondat következik ugyanazzal a nyelvi indítással: „Amerre a katonák...", „Ahogyan a tenger..." De a két korábbi kép újabb metaforikus elemekkel egészül ki: a katonák képe a vereség képével, a tenger képe az összetört szentségtartó képével gazdagodik. Mindkét szó („vereségben", „szentségtartóban") azonos - hol? kérdésre felelő - helyhatározó-ragos formában szerepel a sorok végén, de magas és mély hangrendű változatban, s ezzel a látszólag rímelő - valójában mégsem rímelő - kromatikus zenei „egybecsengéssel" zárul a vers, melynek a belső zeneiségét a szóismétlések, a nyelvi párhuzamosság és az egyre tágabb ívű, bővülő terjedelmű mondatok egymásutánisága adja meg, s emeli a prózai szöveg fölé. A vers zeneiségét a sorok ütemes (ütemezhető) tagolódása („Merre, / hogyan? // Mit tudom / én. // Amerre a / katonák. // Ahogyan a / tenger. // Amerre a / katonák a / vereségben. // Ahogyan a / tenger az / összetört / szentségtartóban." - szótagszám szerint: 2 / 2 // 3 / 1 // 4 / 3 // 4/2//4/4/4//4/3/3 /5), valamint az időmértékes verslábak rejtetten működő, de kitapintható jelenléte fokozza. Pl. a cím és az első sor képlete azonos: — u / u —.A későbbekben is érezni a jambus jelenlétét, a vers utolsó sorában pedig a spondeuszok lassú léptét. A vers eddig nem sok gondot okozott a költő értelmezőinek. Fülöp László könyvében a Nagyvárosi ikonok utolsó ciklusáról szólva „Elvontság és töredékesség" cím alatt hivatkozik a versre:

3 „Említhető a Merre, hogyan? c. elvont alkatú közérzetvers, amely az »emberi vereseg« képzetét a föltámadáséval köti