Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÁVAI DOROTTYA: Pilinszky János költészete és az ima teológiája

Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek (Egyenes labirintus) Jézus tudatos, „imádságos" magányigényének legjellegzetesebb bibliai képe a pusztában töltött negyven nap. Pokolraszállásának jelölésére az eredeti szövegben a héber sheol szó szerepel, melynek jelentése »a világ belseje« (Máténál »a Föld szive« kifejezés áll). Vagyis ismét az ima paradox természetével állunk szemben, mely egyszerre elhagyattatás és rátalálás: a magányból kinövő ima egyszerre alászállás és fölemelkedés; ahogy a teológusok Jézus Pokolra szállását a Húsvét

15 előképének tekintik, azaz halál és feltámadás egymást feltételező egységének. „Az ima a halál felismerése, s egyúttal a halál megszüntetése is".

16 Nehezen találni ennél - az imában feloldódó - paradoxonnál jellegzetesebben Pilinszkyre valló gondolatot. Hallgatás, magány és kiüresedés fogalma az alázat holdudvarában találkozik. Az alázat -, mely (dosztojevszkiji örökségként) Pilinszky költői attitűdjének egyik alapvonása - a kenozisz, azaz önmegsemmisítés/kiüresedés fogalmával áll szoros kapcsolatban, mely voltaképpen azonos az imádságot megelőző, kiüresítő-kontemplatív csönddel. A kenozisz szintén az imitatio Christi egy formája, hiszen az imádkozó ember általa Jézus - az emberiség megváltásáért tett - önmegsemmisítését imitálja. Méghozzá az ember-Istenét, aki éppen, szenvedése, önmegsemmisítése és kereszthalála által vált emberré. S mindez nem csak a krisztocentrikusság okán köti szorosan a Pilinszky-lírát az ima-teológiákhoz, hanem még inkább azért, mert a Jézus-jelenségben a költő is arra koncentrált, ami az embert összekötheti vele, az emberi attribútumokra. Az alázat ugyanakkor beleegyezés Isten akaratába. A Vulgátában használt voluntas szó a görög thelema/endokia latin fordítása, ami a héber tazonm megy vissza. Ez utóbbi eredeti jelentésében az ,akaratox^ kívül a ,vágyakozás', ,öröm', sőt a .szeretet' (Isten szeretete) jelentésmozzanata is megtalálható. Ami ismét alázat és megjutalmaztattatás, alászállás és felemelkedés, szenvedés és hit - az imádságban találkozó, Pilinszkyt idéző - elválaszthatatlanságát példázza. Egyes teológusok

17 egyenesen az Atya akaratának paradoxonáról beszélnek. Krisztus agóniája etimológiailag egyszerre jelent ugyanis szorongást és harcot: az ember-Isten szorongását a halállal szemben és pillanatnyi harcát az Atya akarata ellen. (Nem véletlen, hogy több evangéliumi kézirat is kihagyta a Gecsemáné kertbéli jelenet ezen mozzanatát!) A keserű pohár képe és - a Pilinszky által oly sokat idézett - „Uram, uram, miért hagytál el engem?" mondata ugyancsak az „imádságos lét" alapvető paradoxitását jelképezi: az ima nem csupán párbeszéd, de egyúttal küzdelem is jó és rossz, égi és földi, isteni és emberi találkozásának megfoghatatlan terében.