Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÁVAI DOROTTYA: Pilinszky János költészete és az ima teológiája

Nincs több, nincs, mint a bűnözök szeme, (...) Egyedül ők tudják elkiáltani a világ minden bánatát, és egyedül ők tudják elhallgatni Isten titkát szemközt a lincselő tömeggel. (Nincs több) Krisztus, kinek lényege a kereszt horizontális és vertikális metszéspontjában ragadható meg, Isten mivoltában a kereszten mégis legyőzte a kenozisz semmijét. Másképp fogalmazva az egzisztencialistákat idéző semmi

18

, azaz Isten hiánya is Istenhez tartozik: ahogyan Karl Barth mondja

19

: a semmi Isten balkeze, „opus alienum". Avagy Gabriel Marcel „metafizikai ima-meghatározását" idézve: az ima a semmi megtapasztalásának és a semmi fölismerésének (= alázat) paradoxona.

20 A transzcendencia-élmény mindezen paradoxonai egyúttal a Pilinszky-versek sajátjai; sőt, a horizontalitás-vertikalitás kettősség egyik visszatérő képe is.

21 VI. Valójában két szó, mit ismerek, bűn és imádság két szavát. Az egyik hozzám tartozik. A másik elhelyezhetetlen. (Az ember itt) Bűn és imádság mély összetartozása Pilinszky költészetének egyik legjellegzetesebb paradoxona. Jelen írásban csupán azokra a vonatkozásokra kívánok kitérni, amelyek az ima-teológiákban hangsúlyos szerepet kapnak. A két fogalom elválaszthatatlansága történetileg a legarchaikusabb imaformákig vezethető vissza. Az ima már a judaizmusban is a bűn megvallásának szinonimája, elég a zsoltárok kollektív (-történelmi) vagy egyéni (lásd Dávid) feloldozásigényét felidézni. A megvallás gesztusát az archaikus zsidó vallásban is emberi bűn és isteni szentség, szorongás és reménység paradoxonénak tekintették, amit a későbbiekben keresztény előképként értelmeztek. Másfelől a versek krisztocentrikussága egyben utalás Jézus missziójára: a bűnös ember visszavezetésére az Istennel folytatott dialógusba, melynek közege mindenekelőtt az ima. VII. A szenvedés Pilinszky művészetének egyik legjellegzetesebb témája. Művei e tekintetben leginkább azokhoz a szenvedésteológiákhoz állnak közel, melyek