Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÁVAI DOROTTYA: Pilinszky János költészete és az ima teológiája

Szávai (Dorottya PILINSZKY JÁNOS KÖLTÉSZETE ÉS AZ IMA TEOLÓGIÁJA Mindig, / mindig is hazavágytam. (Egy szép napon) Hipotézisem szerint Pilinszky János költészete valamiképpen az ima áttételes, olykor rejtett formájának tekinthető. Olyan költészetről van ugyanis szó, amely folytonosan szembesíti a lírai ént Isten létének kérdésével; a jellegzetes Pilinszky-versek az Istennel folytatott szüntelen párbeszédről tanúskodnak. Márpedig az imádságot a modern szellemű teológiák jelentős része olyannyira tágan értelmezi, hogy már-már azonosítja a hittel, amennyiben a hit leglényegibb megnyilatkozási formájának tekinti azt. Az imádság Pilinszky gondolkodásmódjának, sőt létértelmezésének alapját képezi, s ezáltal szoros összefüggés jön létre versforma és ima, imádság és versformálás között. Ennek költészetbeli megnyilatkozásai hármas szerkezetet mutatnak: az imádság témájától az imádság formájú versen át a versformáló imádságig. Jelen írásban ezeket az összefüggéseket próbálom az ima teológiájának tanulmányozásával feltárni. Vagyis azt a hipotézist elméleti alapokra helyezni, mely szerint a Pilinszky-líra egyik lehetséges értelmezését éppen az imát középpontba helyező -, azaz a versek formájának, kifejezésmódjának és transzcendencia-terhességének imaszerűségére koncentráló - olvasat jelentené. Felvetődik a Pilinszky-költészet egy esetleges újfajta korszakolásának lehetősége is, melynek kritériuma az egyes kötetek, illetve korszakok „imádságosságának" mértéke volna. (A korszakhatár -, melytől fogva a versek az Istenkereséstől egyértelműen a transzcendencia-terhesség irányába mozdulnak el - feltehetőleg az Egy KZ-láger falára című ciklus volna.) I. „ Olyan mélységesen szeretném szeretni a szavakat, hogy mindegyikük imádsággá váljék számomra. " (Pierre Emmanuel) Ima-történetileg a Pilinszky-líra „imádságossága" a keresztény ima-felfogás azon hagyományához áll közel, amely legfőbb referenciájának Jézus imáját, a Jézus által tanított imát (Miatyánk), illetve a Jézushoz intézett imát tekinti. Ez a krisztocentrikus imádságtan -, mely analóg a Pilinszky-mű krisztocentrikusságával - történetileg elsősorban a korakereszténység korszakának felel meg. Ez