Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZÁVAI DOROTTYA: Pilinszky János költészete és az ima teológiája

az imáról született legelső (többnyire a Pátert kommentáló) teológiai művek korszaka a III. században (lásd Tertuliánus, Cipriánus, Alexandriai Kelemen), amely - judaisztikus örökségként - csakis a Krisztuson keresztül Istenhez forduló, szigorúan monoteista imát tartotta normatívnak. E tekintetben Pilinszky sokkal inkább ennek az őskeresztény ima-hagyománynak az örököse, mintsem a bizonyos fokig politeisztikusnak mondható katolikus imafelfogásnak (lásd Mária- és szentkultusz).

1 II. Teológiatörténetileg a keresztény ima-felfogás szempontjából paradigmaváltástjelent Romano Guardini 1943-as Az imádság iskolájában című műve.

2 Ez az írás alapjaiban újítja meg az évszázadokon át uralkodó dogmatikai imádságtant (amely megújítás egyúttal visszatérés is a kora keresztény imafelfogásához) azáltal, hogy antropocentrikus nézőpontot vezet be: a krisztusi mintában a hangsúly az elérhetetlen Isten-emberről az imádkozóval mélyen rokon ember-Istenre helyeződik át. Guardini alapgondolata, miszerint az imában az ember éppen Krisztus ember-mivoltának közvetítésével tud az isteni transzcendenciába emelkedni, Pilinszky szellemiségével alapvetőn megegyező gondolat. Elég a Mélypont ünnepélye azon fejezetét felidézni, melyben Pilinszky a Jézus-történet legautentikusabb, legdrámaibb pontjának a Gecsemáné kertbéli kételkedő, szorongó, halálfélelmében mélységesen emberi Krisztus agóniáját nevezi (lásd „Uram, Uram, miért hagytál el engem?")

3

. (Érdemes itt felidézni Kierkegaard Félelem és reszketés című művét, mely több ponton is érintkezik a költő Istenélményével: Ábrahám, a „hit lovagja" éppen azáltal jut Isten közelségébe, hogy fiát, Izsákot visszakapja Istentől, s ezzel egyúttal visszatalál a földi szeretetbe. Kierkegaard vallásfilozófiája ilyen értelemben ugyancsak antropocentrikus transzcendencia-felfogásának mondható.) III. Az imádság teológiájának „antropológiai fordulata" ugyanakkor fölveti az ima-teológia és egyes filozófiai irányzatok kapcsolatának kérdését. Guardini antropocentrikus teológiájában az ima dialogikus meghatározásával találkozhatunk: eszerint az imádság nem más, mint ember és Isten dialógusa, hiszen az imádkozónak - az emberi párbeszéd analógiájára - Isten nem csak „Ő", hanem „Te" is.

4 Az imát meghatározó személyes, perszonális kontaktus Istennel szoros kapcsolatot mutat a Pilinszky-versekből „dekódolható" imádsággal, a költő mindig személyes, s nem közösségi Isten-élményével.