Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZIGETI LAJOS SÁNDOR: A teremtett Isten csendje (Pilinszky Apokrifja és apokrifjai)

közelebb áll azokhoz a gyötrődésben fölmagasztosult misztikusokhoz, akik a szenvedésen, a szorongáson nem tannal, hanem a legfőbb létező, a minden létezők összefoglalója iránti epekeserű szeretettel és sebsajgású bizalommal igyekeznek úrrá lenni. De velük sem azonos. Olyan huszadik századi ember ő, aki a kérdezést és keresést tartja az ember kényszerű, vállalt magatartása magvának, olyan kérdezést, amelytől elválaszthatatlan a kérdezett és a keresett iránti bizalom, olyan kérdezést és keresést, amely maga a bizalom, sőt, maga a lelki, a szellemi, az emberi létezés, ha mégoly keserű bizalom, ha mégoly keserű létezés is. Ez az ő versének aion-ja, kiküzdött világ- és létminősége, lét és világállapota."

35 A magam olvasatából ehhez csak annyit teszek hozzá, hogy én egy evangéliumi szeretet alapú esztétika sugallatát érzem az Apokrif és az apokrifek csendjében, illetve e versek végső, immár szinte elemezhetetlen egyszerűségében, számomra ez adja meg, többek között, a hitelességüket, emberi-művészi fedezetüket. Olyan egyszerűséggel szól bennük a költő, mint Paul Celan Állni című versében: „Állni a sebhely / árnyékában a térben. // Senki-semmiért-állás. / Ingyen, / csak / magadért. // Mindazzal, ami benne elfér, / kimondani / sem kell." A vers a Lator László fordításában és válogatásában kiadott Halálfúga című első magyar nyelvű Celan-kötetben látott napvilágot. 1981-ben. Pilinszky János halálának évében. Jegyzetek * HUGHES, Ted: Pilinszky János költészete. Előszó a magyar költő verseinek angol nyelvű válogatásához.(János Pilinszky: Selected Poems. Carcanet New Press, 1976.) Nagyvilág, 1977.4.587. 1 JUHÁSZ Mária: Az Isten csendje, Új írás, 1972. 7. 98, 102., A csönd szerepéről magam is írtam korábbi könyveimben: A József Attila-i teljességigény. Motívumértelmezések. Magvető, 1988. („A csöndbe térnek a dalok" című nagyfejezet) 249-341., valamint Modern hagyomány. Motívumok és költői magatartásformák a huszadik századi magyar irodalomban. Lord, 1995. 203-206, 217-221. 2 Vö. Pilinszky János összegyűjtött művei. Naplók, töredékek. Szerk. Hafner Zoltán. Osiris, 1995. 124, 127. 3 A nap vége című filmjéről (Új Ember, 1964. 4. 5.) és a Kígyótojásról (Filmvilág, 1980. 7.). Az utóbbiról ezt írja: „Auschwitz előtti és utáni film. Egyrészt táptalaja, másrészt utópisztikus előképe az emberiség KZ-univerzumának. Amit látunk, annak már se múltja, se jelene, se jövője nincsen. Múltja egyszerűen devalválódott, jövőjét viszont ez utópia monstruma helyettesíti be." ,4 mélypont ünnepélye. I. 231-232, 520-523. 4 Nagyvárosi ikonok. Szépirodalmi, 1970. 163-165. 5 Idézi Juhász Mária: i. m.: 101. 6 Új Ember, 1965. 5. 2., ill. A mélypont ünnepélye. I. 271-272. 7 RADNÓTI Sándor: A szenvedő misztikus. Akadémia, 1981. 23., WEIL, Simone: Kegyelem és nehézkedés. Pilinszky János fordításai. Bp. 1994. 130. 8 Vö. Kráter, 114., Pilinszky János Összegyűjtött művei. Beszélgetések. Bp. 1994. 7. 9 KULCSÁR SZABÓ Ernő: A magyar irodalom története 1945-1991. Argumentum, 1993. 57.