Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

SZIGETI LAJOS SÁNDOR: A teremtett Isten csendje (Pilinszky Apokrifja és apokrifjai)

És tudjátok nevét az árvaságnak? És tudjátok, miféle fájdalom tapossa itt az örökös sötétet hasadt patákon, hártyás lábakon ? Az éjszakát, a hideget, a gödröt, a rézsut forduló fegyencfejet, ismeritek a dermedt vályúkat, a mélyvilági kínt ismeritek? Talán nem belemagyarázás, ha azt mondom, a „virrasztván a számkivettetésben" fordulata a megváltó kínjait is felidézheti bennünk s ilyen módon a fa metaforája sem más, mint az élet fája, amely Jézust jeleníti meg, így az idézett kérdéssorozatban a költő mintha Krisztus ártatlan áldozatában látná a megváltást, még akkor is, ha a kérdésekre nem kapunk választ, hiszen egyúttal az apokalipszis megjelenítését is látjuk, egy olyan apokalipszisét, amelyben - mint írtam - elmarad a bűnösök büntetése és az erényesek jutalmazása, de mint Pilinszky Jób történetét olvasom című munkájában látható: „bűn és büntetés összefüggése a szenvedéssel... isteni titok." Továbbá: „Mindennap láthatjuk, hogy a bűnösök nem nyerik el a büntetésüket, de még ennél is zavarbaejtőbb az ártatlanok szenvedése."

30 Mi teszi lehetővé, hogy a fa motívumát mint Jézust megjelenítő mozzanatot nézzük a versben? Mindenekelőtt az, hogy minden növényi jelkép közül a legösszetettebb jelentésű, egyetemes szimbólum: az élő- vagy életfa, a kereszténység életfája a kereszt (Arbor vagy Lignum Vitae), az Igaz Élet fája, mely a paradicsomi Elet és Halál fájának szimbolikus örököse. Hangsúlyt kaphat a keresztény életfa halálaspektusa is: a középkori misztikában a fa egyik fele kiszáradt, vagy kétféle gyümölcsöt: életet jelentő oltáriszentséget (ostyát) és halálos bűnt jelképező almát terem. Krisztus keresztje mint életfa, Krisztus halál feletti győzelmének szimbóluma, egyszerre halál- és életjelkép, a legenda szerint a keresztet a paradicsomi bűnbeesés fájából ácsolták.

31 Az emberiség pedig Krisztus kereszthalálával nyerte el az örök életet, ezzel függ össze, hogy már igen korai ábrázolásokon találkozhatunk a kereszt alsó szárából kinövő stilizált ágak, levelek motívumával, illetve nem ritka az olyan ábrázolás sem, ahol a kereszt nem gerendából van ácsolva, hanem jelzi néhány ág vagy levél, hogy élőfáról van szó. Tulajdonképpen a versben e motívumokat is viszontláthatjuk, de jogosulttá teheti olvasatomat az is, hogy - mint utaltam rá - az Apokrifet a Jelenések című verse után helyezi el a költő, márpedig a János apostolnak mennyei jelenésekről való könyve maga is többszörösen utal e jelképre: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomának közepette van."(2. 7.), majd a zárórészben: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához és bemehessenek a kapukon a városba." (22. 13-14.) és magát a