Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)
Vallomások és emlékezések - VAJDA MIKLÓS: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon
£/ V oft, egy síró magyar köftővefaz ágyon Vajda Miklós, Weöres Sándor, Juhász Ferenc, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes és Károlyi Amy az 1980-as felolvasó körúton sal otthagyta Jánost, aki azt sem tudta, hol van. Fizetett, majd kilépett a vendéglőből, hogy taxit keressen. Innen kezdve azonban csak annyira emlékezett, hogy a kövezeten, két parkoló autó közt fekve tért magához. Hogy mi történt vele, leütötték-e vagy elveszítette az eszméletét, s meddig feküdt a földön - nem tudta. Leintett egy arra járó taxit, amely visszahozta a szállodába, s mikor fizetni akart, akkor fedezte föl, hogy hiányzik tárcájából a hazulról magával hozott több mint hatszáz fontja. Szerencsére a vendéglátó British Counciltól kapott napidíja a nadrágzsebében volt, így ki tudta fizetni a taxit. Mire idáig ért az elbeszélésben, már csorogtak szeméből a könnyek. Nem tudta magyarázatát adni, hogyan lehetséges az, hogy tárcáját visszatették a belső zsebébe - utcai rablóknak ez nem igen szokása. Erőszaknak semmilyen nyomát nem lelte magán, vagyis valószínűtlen volt, hogy leütötték volna. A vendéglő, az utca nevét nem tudta. A hatszáz fontot valutaszámlájáról, engedéllyel hozta ki, mert hifi-tornyot és sok-sok Bach-lemezt akart venni magának. Hatszáz font elég komoly összeg, több mint ezer dollár, de nem is annyira a pénz elvesztése fáj, magyarázta, hanem a megfosztatás brutalitása, az ártatlan áldozattá-válás ténye, ez a nem érdemelt durva büntetés, az emberi gonoszság pőre valósága. - Azonnal föl kell hívnom Párizsban a feleségemet - mondta hirtelen, és máris kérte franciául a szállodai központtól a párizsi számot. A beszélgetést nem hallottam, kimentem a folyosóra. Mikor visszatértem a szobába, kissé megnyugodva, magzati testhelyzetben feküdt az ágyamon.
