Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - VAJDA MIKLÓS: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon

Csak jóval később jöttem rá, hogy a feleségéért, Piroskáért aggódik, aki szívinfarktus után lábadozva jött el vele az útra. Ő, Vas, lett aztán a következő áldozat: az út csúcspontjának számító londoni színházi fellépésünk előtti éjszakán a szállodai szobában, útban a fürdőszoba felé elvágódott és úgy beverte a fejét a szekrény sarkába, hogy azonnal orvost kellett hívni, aki több öltéssel varrta össze a csúnyán fölrepedt és erősen vérző fejbőrt, s eltiltotta a költőt a másnapi fellépéstől; helyette aztán magyarul Juhász olvasta föl a Vas-verseket. Másnap éjjel Weöreséken volt a sor. Az éjszaka közepén Károlyi Amy halálra rémült hangja ébresztett telefonon: három vadidegen angol tört rájuk és az ágyuk alatt kutatnak, az Istenért, azonnal csináljunk valamit. Mire odaértem, elmentek. Ez még kétszer megismétlődött. Csak reggel tudtam aztán kinyomozni, hogy skóciai és walesi távollétünkben a szálloda tévedésből kiadta a szobájukat egy ír sport-csapat tagjainak, akik tökrészegen valamilyen táskát kerestek Weöresék ágya alatt, de nem találták. Utolsó esténken a végig velünk utazó, rendkívül segítőkész és barátságos magyar kultúrattasé lakásán vacsoráztunk. - Annyit hallgattalak benneteket mondta vacsora után ez az igazán kedves ember -, hogy most azt szeretném, ha ti hallgatnátok egy kicsit bennünket. - Azzal szintén roppant kedves orosz feleségével előhoztak egy gitárt, de az is lehet, hogy balalajka volt, és elkezdtek oroszul érzelmes szovjet dalokat énekelni. A szuperelegáns londoni diplomatanegyed kellős közepén; a modern magyar költészet óriásai egymás pillantását kerülve, az elfojtott nevetéstől hörögve és fuldokolva hallgatták a Mrozek vagy Örkény tollára méltó koncertet. Még ugyanazon az éjszakán, kora hajnalban durva dörömbölésre riadt föl az altatóktól kábult Juhász Ferenc. Odatántorgott az ajtóhoz, ahol két részeg angol karolt belé, és nagy üdvrivalgással vonszolni kezdte a költőt a lift felé. Minden erejére szüksége volt, mesélte reggel Juhász, aki egy szót sem tud angolul, hogy elszabadulhasson. Mint aztán kinyomoztam, a szállodában Nagy-Britannia hulladékpapír-kereskedőinek évi országos konvenciója zajlott, és két részeg hulladékpapír-kereskedő ivócimborát keresve eltévesztette a szobaszámot. Ez volt a szürrealista záróakkord. * Még az első éjszakán, úgy hajnali két óra felé én is kopogásra ébredtem a szállodában. Halálsápadtan, feldúltan, egész testében remegve beállított Pilinszky János. - Kiraboltak! - suttogta, és leroskadt az ágyra. Nagy nehezen tudtam kiszedni belőle, mi történt. A tiszteletünkre adott nagyszabású fogadás után kiadója és egyik fordítója, Peter Jay angol költő elvitte vacsorázni a Sohóba amely akkoriban még sztriptízbárokkal, pornómozikkal teli kuplerájnegyed volt. Franciául beszélgettek, mert János nem tudott angolul. Éjfélkor az angol költő, aki Greenwichben lakik, hirtelen fölpattant, és „Lekésem a vonatomat!" kiáltás-