Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

Vallomások és emlékezések - A romterep és járj

sal, bár azóta mindketten nyilván mondhattunk mást, a romtereptől távolodva, a rompergésből kikeveredve, ami minden tétova vélekedés, megítélés osztályozás, romterep, rompergés, beomlás, Pilinszkyvel oly rövid jóbaráti, mondjuk távoli mesteri-tanítványi kapcsolat során azt mondtuk, igen, ez „a" film. Pilinszky versei ilyen clochard-ajánáékok voltak, legigazabb mivoltukban, valaki messziről megjöttnek, visszaérkezettnek emez ajándékai, azok számára, akiknek pont aztán azt ő adni nem nagyon tudja, amit tőle várnának. Ezt a helyzetet visszaszármaztatom a film clochard-]ához így a leginkábbb hasonlatos P. J.-nek, és magam megmaradok ama versek romterepén, melyek az ő versei, s amelyek közt és ahol föl kell kelnem, járnom kell, így indul el újra az élet, feleli a clochard, mikor megkérdik tőle, hogyan bírt elindulni neki és vele, és általa nyilván, az élet. A versszakok. „Cserbenhagyott tulajdon tested"... Ez történik napra nap, elbotlasz, veríték ver ki, egyszerre üvegből vagy, émelyedsz, a fogad fájása a füledhez szegez belülről, duzzanat kezd mutatkozni ínyeden. „A temetetlen árvaságban, mint téli szeméttelepen, a hulladék közt kapirgálva " szemelgetjük életünket. Nincs tökéletes béke, hol „ még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extatikus torlaszai ", nincs ez, mert egyszerre van, hogy jó és csak az jó, ha sehova, ha semmikor, ha senkivel, ha semmiért - nem kell elmenni, nem kell ott lenni, nincs, hogy akarjanak, nincs, hogy mely okból, neked mely érdekedért, egyszerre van ez, és hogy mégis elmégy, jó, egyszer megúszod üzenettel, hangoddal, azzal, aki képvisel, de soha nem mondhatod semmire örökre, hogy soha. Nem mondhatod, mikor elhagytak az élő kények, akiket lényeknek is nevezel, e kények-kedvek és kényszerűségek, maguk belülvett kényszerével, halálukkal hagytak el, jó, és „apőre örökkévalóság ...a tiéd, egyedül tiéd, kezdettől fogva neked készült e nagyszerű egyszerűség ", nem segít rajtad, hogy ezt tudod. Újra részt fogsz venni, rész veszel, rész leszel. Ha bírná matériád, ha bírná se bírná egyebed, épp a nagyszerű egyszerűségre teremtett belülvedő, lelked, mondjuk, meg valami többed. Ma nem vagy itt, de egyszerre ott kell majd lenned megint valahol, és elvesztetted máris a romterep betemetődés-játszmáját, a pusztulásét, élsz valameddig újra.