Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

KÖRMENDY KINGA: Pilinszky János kéziratos hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában

1. Az író, költő életével, irodalmi és egyéb munkásságával (polgári nyelven foglalkozásával) kapcsolatos hivatalos és magániratok. 2. Az életműnek azok a kéziratban vagy nyomtatásban lévő darabjai, amik a szerző életében a tulajdonában voltak és maradtak. Azaz versek, regények, cikkek, drámák stb. kéziratai, fogalmazványai, vázlatai, másolatai, saját kéziratban (autográf) vagy bármiféle sokszorosított formában. 3. Az életműre vonatkozó kéziratos és nyomtatásban megjelent kritikák, ismertetések, a szerző munkásságával, életével kapcsolatos újságcikkek, nyomtatványok, amennyiben ezeket megőrizte. 4. Művei idegen nyelven kéziratban, sokszorosított formában, nyomtatásban, ha összegyűjtötte őket. 5. Műveinek azok a nyomtatott példányai, amelyeket megőrzött, különösen figyelni kell a nyomtatott kötetekbe tett bejegyzéseket, javításokat. 6. Családtagok, ismerősök, idegen személyek neki ajándékozott kéziratai vagy átadott levelezése. 7. Fényképek. 8. Egyéb vegyes anyag (képzőművészeti alkotások, nyomtatványok, hangszalagok stb.). 9. Levelezése. A hozzá írt levelek egyértelműen a kéziratos hagyatékba tartoznak. A saját, tehát másokhoz írt levelei az életmű részét alkotják. A kéziratos hagyatékba csak akkor tartoznak bele, ha az elküldött levelek másolatát, fogalmazványát a szerző megőrizte. Tehát teljes levelezéskiadást csak a kéziratos hagyaték alapján nem lehet készíteni. Az elküldött levelek a címzettek tulajdonai. Amennyiben ők a tudományos kutatás érdekében a hagyatékot őrző intézménynek átadják a nekik írt leveleket, gyarapítják a költő, író életére, alkotásaira vonatkozó forrásanyagot, de nem egészítik ki a kéziratos hagyatékot. Feldolgozásuk esetén külön kézirattári egységet alkotnak, hiszen nem voltak sohasem a költő vagy író tulajdonában. A címzetten múlik, hogy megőrizte vagy megsemmisítette-e a neki írt levelet vagy esetleg tovább adta, ajándékozta, s ezzel a levél mint kéziratos forrás megkezdheti szerzőtől és címzettől független életét. Ezért kézirattárosi szempontból nem szenzáció egy-egy levél vagy akár levelezés lappangása vagy előkerülése. Természetesen ez nem a levél tartalmának minősítése, hanem a levél műfajának törvényszerűsége. A költő, író leveleihez hasonlóan szintén nem tartoznak bele a kéziratos hagyatékba az életmű nyomtatásban megjelent darabjainak példányai. Kivétel az az eset, ha a szerző megőrizte verse, cikke egy-egy nyomtatott példányát, esetleg utólagos javításokat is végzett a szövegükön. Ebben az esetben a hagyaték részét képezi, emlékeztetünk az 5. csoportra. Különösen felértékelődnek nemcsak ezek a példányok, hanem a külföldön megjelent nyomtatott művek, elsősorban akkor, ha kevésbé ismert kiadónál, folyóiratnál jelentek meg. Ugyanis ezek hazai könyvtárakban nehezebben hozzáférhetők. Ezek az elméleti megfontolások alakították ki a kéziratos hagyatékok rendezésének elvi szempontjait. A gyakorlati tennivalókat természetesen mindig az