Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

KÖRMENDY KINGA: Pilinszky János kéziratos hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában

illető hagyaték tartalmának ismeretében alakítja ki a kézirattáros. Tehát csak a hagyatékot alkotó különböző műfajú dokumentumok azonosítása, csoportosítása után alkothatunk képet a hagyaték egészéről, tartalmáról. Csak a már feldolgozott, tehát meghatározott, kézirattári jelzettel ellátott dokumentum ismeretében lehet az egyes részletkérdésekre felelősséggel választ adni. Csak így megoldott a keresés és visszakeresés, az anyag biztonsága. A gyakorló kézirattáros tisztában van a kutatás és a kutathatóság problémájával. Feldolgozatlan hagyaték esetében nem lehet rangsorolni a kéréseket. Tudományos szempontból a kérdések egyenrangúak, viszont minden kutatónak a saját problémája a legfontosabb. Ez különösebb indoklást nem igényel. Ha feldolgozatlan hagyatékban kívánnak kutatni, elsősorban az anyag biztonsága problematikus. Jelzet nélküli kéziratok óhatatlanul nagyobb eséllyel keverednek el. Ha meghatározott kérdésre kérnek választ, a helyzetet a következő hasonlattal lehet érzékeltetni: a szalmakazlat egyik esetben varrótűért, majd gombostűért, a harmadik esetben kötőtűért és így tovább kellene a kézirattárosnak átkutatni és kb. olyan hatékonysággal és biztonsággal, mint a hasonlat szalmakazlában való tű megkeresése. Tehát csak esetleges eredmény várható az ilyen érdeklődésre. Ennek alapján a kézirattáros nem nyilatkozhat felelősséggel. Felelősségteljes felvilágosítás csak a teljes anyag ismeretében elkészített katalógus alapján lehetséges. Ez természetesen csak a mű példányára vonatkozik. A művel magával a kutatónak kell foglalkoznia a továbbiakban. A kéziratos hagyaték feldolgozása során készített példányleírásokat a katalóguslapok tartalmazzák. Ezek a kézirattári betűrendes katalógusban az abc-be való sorolás alapján kerülnek beosztásra. A nyomtatott katalógusban a rendezéskor kialakított csoportok alapján műfaji egységenként, a jelzetek folyamatos sorrendjében következnek. így az egyes műveken kívül a hagyaték egészéről kap áttekintést a kutató. Az egyes szerzők, a levelek címzettjei a névmutatóban kereshetők vissza. A következőkben konkrétan azokat a jellegzetességeket ismertetem Pilinszky János kéziratos hagyatékában, amik eltérnek a fent leírt elméleti modelltől. Pilinszky János örököse, Kovács Péter két részletben ajándékozta az Akadémiai Könyvtár kézirattárának a költő kéziratos hagyatékát. Az első, nagyobb rész 39/1989. növendéknapló számon került állományba vételre. Pilinszky családtagjainak írt néhány levelét pedig 1994-ben juttatta a kézirattárba. Növendéknapló száma 25/1994. Ezek a levelek eredetileg sem tartoztak bele a költő kéziratos hagyatékába (ld. 9. tartalmi csoport), de a költő életkörülményei és az ún. proveniencia, azaz az azonos származási hely elve indokolták, hogy az 1989-ben bekerült családtagokhoz írt leveleket egységesen besoroljuk a költő levelezésébe. 1994-ben azonban a hagyaték végleges rendezése megtörtént, így nem lehetett a korábban kialakított rendbe besorolni ezeket a leveleket. így pl. Kovács Barnabásnéhoz írt Pilinszky-levelek két raktári helyen, egymástól elválasztva találhatók. Ezért szerepel két jelzet a hagyaték katalógusának címlapján.