Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

NÉMETH G. BÉLA: A hit hitele

Németh Ç. (Béta Németh Ç. (Béla A HIT HITELE 1. Illyés Gyula a húszas években hosszabb kritikai cikket írt az akkori hazai vallásos költészetről, kivált az ún. papköltők verseiről. A cikk meglehetős vitát és ellenkezést váltott ki a magát programszerűen kereszténynek s nemzetinek tekintő sajtó oldaláról. A vitát, - mintegy a Nyugat tábora részéről lezárandó, foglalta össze a maga álláspontját Babits. Név szerint a vitafelek közül csak az akkor már jelentős esszéistának számító Gyergyai Albertet említette némi, nála szokatlan személyes éllel. Gyergyai ugyanis dunántúli zsidó családból származott, de katolikus hitre tért és az akkor fellendülő francia neokatolikus irodalommal szoros kapcsolatot tartott. Ő nem olyan jó katolikus, mint Gyergyai, mondta Babits, de ismerni véli az európai irodalom nagy keresztény íróit. Nyilván széles ívű Ágoston-tanulmányára utalt, mely korai írásai közül a mély átéltségűek, a nagy vallomás értékűek közül való. S persze a keresztény ó- és középkor nagy himnusz-költőivel és egyéb lírikusaival való foglalatosságára. Jórészt azt ismétli meg, ami Illyés cikkének is központi mondandója. Az otthonról, az iskolából hozott vallásos hit értékét nem tagadva, az utolsó évszázadokban igazi költői értékűnek mégis, a felnőtt szellemi ember esetében, azt a hitet tartotta, amelyért maga harcolt meg, szembenézve a hitet tagadó szemléletekkel is s önnön belső kétségeivel is. Úgy gondoljuk, a Babits-féle állásfoglalás a mai hívő költők esetében sem időszerűtlen. Nem kell, nem szabad, nem lehet tagadni a hazulról, a neveltetésből hozott és megőrzött hit hitelét sem. De a korunkkal, s annak kétségeivel és tagadásaival szembesülten megtartott vagy éppen ellenükben megszerzett hit alighanem sugárzóbb erejű költőiséget segít világra, mint a pusztán öröklött. Ezt a vélekedésünket óhajtanánk az utolsó félszázad egyik legjelentősebb hazai keresztény költőjének, Pilinszkynek egy ritkán, alig emlegetett nagyművészetű versével alátámasztani. 2. Mint annyi költő, Pilinszky is több ízben szólt értekező prózában költészetfblfogásáról, alkotásmódjáról, meg költészete és kora viszonyáról. A Jeleníts István által gondozott Összegyűjtött versei című (1992) kötetben négy prózai írása olvasható. Közülük kettő tartozik a mondott tárgykörbe. A teremtő képzelet sorsa korunkban az elsőnek a címe, Ars poetica helyett a másodiké. Az első egy franciaországi konferencián hangzott el, a második keletkezési idejét és megjelenéshelyét nem közli a kötet. A Harmadnapon c. kötetet követő Nagyvárosi ikonok c. versgyűjteményéhez van mindkettő függesztve, mely az 1959-1970 közt keletkezett verseket foglalja magába. A dátumnak itt van jelentősége, a szokásokon túl is. Amaz évek költői tapasztalata s gondolat- és élményvilága után és nyomán formálódtak ezek az eszmélkedések, amelyekben alkotó tevékenysége, úgy véljük, életműve legmagasabb