Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

RÓNAY LÁSZLÓ: Pilinszky az Új Ember szerkesztőségében

(Pilinszky az l)j Ember szerkesztőségé6en (Rpnay Lászíó PILINSZKY AZ ÚJ EMBER SZERKESZTŐSÉGÉBEN Pilinszky János 1957. novemberétől lett az Új Ember katolikus hetilap munkatársa. Az 1945-ben indult Új Ember főszerkesztője Pénzes Balduin bencés szerzetes, irodalomtörténész, tanár volt. ízléséhez, érdeklődéséhez inkább a népi írók álltak közelebb, szerkesztői elveit óvatosság jellemezte, amelyet a cenzúra állandó ellenőrzése egyre erősebbé fejlesztett benne. A lap ügyeit, a számok terveit ugyan ő intézte és tervezte, a valódi irányítás azonban Saád Béla kezében volt. Kitűnő minőségérzékű, jó szimatú szerkesztőnek, szeniális gazdasági szakembernek, szigorú főnöknek bizonyult. Sajnos egyre mélyebbre merült az egyház és állam kapcsolatrendszerének zűrzavarában, s olyan elvi engedményeket tett kivált az Egyházügyi Hivatal illetékeseinek, amelyek a szerkesztőségben s az olvasók között még inkább visszatetszést keltettek. Pilinszky egyébként a Hivatal közetítésével került az Új Emberhez, Bodnár György egy szinte gondviselésszerű találkozás során hívta fel erre a megoldásra egy régi, s utóbb az ügyet elboronáló ismerőse figyelmét. Milyen közösségbe került Pilinszky? Erre a kérdésre mint a Kiadóhivatal akkori „gépmestere", 1957. szeptemberéig anyagmozgatója, apróbb cikkek írója, személyes emlékeim alapján válaszolhatok. Az Új Ember hetenként 4 oldalon jelent meg. Meghatározó személyiség volt az elvi írásokkal jelentkező, a Nemzeti Újságnál nagy tapasztalatokat szerző, végtelenül rokonszenves Szigeti Endre, a felvidéki katolikus mozgalmakban edzett két novellista: Magyar Ferenc és Sinkó Ferenc, a katolikus mozgalmakban íróvá lett Ijjas Antal, a hajmeresztőén merész, szikrázóan szellemes Kunszery Gyula, a világhírű tudós, Radó Polikárp. Az értekezleteken és a lapban is jelentékeny szerepet játszott Mihelics Vid és Rónay György. Ok a Vigília állományába tartoztak, a heti- és havilap azonban rezsiközösségben, azonos helyen működött, s mindkettő felelős kiadója Saád Béla volt, aki e ténykedése során minkét lapnál gyakran lépte túl hatáskörét. Pilinszky számára Rónay György jelenléte jelentett megnyugvást, hiszen őt - Thurzó Gábor közvetítésével - egész fiatalon ismerte meg, szerepelt az általuk is szerkesztett Ezüstkorban, az Életben pedig, amelyet a harmincas évek végétől Thurzó Gábor szerkesztett, könyv- és filmkritikái és publicisztikái találhatók. (E lapban Mándy Ivánnak is jócskán lappanganak kötetben meg nem jelent elbeszélései.) Egy-egy írása Rónay közvetítésével került a Vigiliába, s rendszeresen találkoztak a Váci utcai Nárcisz eszpresszóban, szemben a piaristákkal (1953-tól az ELTE működött az épületben), s ezeknek a délidei beszélgetéseknek gyakori szereplője volt a csevegést zordon hallgatásával előre lendítő Kondor Béla is.