Tasi József szerk.: „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 6. Budapest, 1997)

HANKOVSZKY TAMÁS: Krisztus és Sziszüphosz

egészen itthon a földön. (...) Adjuk meg hát az időnek, ami az időé, s az örökkévalónak a maga halhatatlan részét."

40 A Vonzások közt szempontjából e két fontos idézet már a vers megjelenése után, 1973-ban keletkezett. (Olyan ezeknél későbbi helyet, amely még az abszurdhoz, illetve annak teoretikusához lenne köthető, nem találtam az életműben.) Az előbbi szövegben az abszurd elvetett értelmezési lehetőségként való említése utal még vissza Camus-re. A szilveszteri cikk részlete pedig egy híres Camus-gondolatra („Jövőnkkel szemben akkor vagyunk valóban nagylelkűek, ha mindent megadunk a jelennek.") emlékeztet, melyet Charles Moeller könyve nyomán korábban, Emberi jelen vagy isteni jövő cím alatt

41

, már kommentált Pilinszky. Az apró, kifejtetlen utalásoknál is fontosabb azonban, hogy az a Pilinszky-vers, melynek értelmezési horizontjában ezek a szövegek elhelyezkednek, Camus legfontosabb kérdésére ad egyfajta választ. A Vonzások közt ugyanis ahhoz a nem kevés költeményhez tartozik, melyben idézet vagy parafrázis található. Camus a Sziszüphosz mítoszában kétszer is felteszi a költői kérdést: „lehet-e hívó szó nélkül élni?" Válasza egyértelmű, ugyanúgy kétszer olvashatjuk a későbbiekben az iménti mondatot állító formában is.

42 íme Pilinszky válasza 1971-ből: Vonzások közt Vonzások közt, de hivás nélkül, elég lehet az égboltnak talán, de nem annak a nyomorultnak, ki lát és hall, vagy éppen megvakulva hideggel, hővel, méterekkel küszködik. Mert hogyan is lehetnék élőbb a teljes égboltnál, ha nem a hidegért, a hőért, és a megalázó méterekért. Hogy felelet ez a költemény, azt csak a párhuzamos Camus-helyeket ismerve lehet felfedezni. Pilinszky, mindazonáltal kitér Camus kérdése elől. Úgy válaszol, hogy közben megváltoztatja magát a kérdést is. Mert a Sziszüphosz mítosza felteszi, hogy hívó szó nélkül vagyunk, vagyis teljesen az immanenciába ágyazottan, és azt vizsgálja, hogy mit lehet ebben a helyzetben tenni, lehet-e vállalni az életet: elkerülhető-e a szó szoros értelemben vett vagy a filozófiai öngyilkosság. Camus végül megtalálja a módját nemcsak az életnek, hanem még a boldogságnak is. „Boldognak kell elképzelnünk Sziszüphoszt"

43 - írja. Tudjuk, milyen hevesen utasította el ezt a befejezést Pilinszky, ezért a Vonzások közt első versszakát olvasva akár még úgy is vélhetnénk, hogy verse pusztán a Camus-i filozófia cáfolata, melynek a tételmondat után, a második szakaszban, az érveket kell nyújtania. Ha így lenne, akkor a Krisztus és Sziszüphosz című esszé gon-